Egy pohár bor, méghozzá a teraszon. Egy szép, nyári vasárnap estén, notebookkal az ölemben.
Ez jut osztályrészül, hogy ismét sikeresen túléltem a hetet, és ebből gyűjtök erőt a következő héthez.
Nem, nem az építkezés miatt. Az építkezést erre az évre befejeztük. Nem is tudom mikor, legalább egy hónapja. De egészen egyszerűen nem volt arra sem időm, hogy ezt a nagyszerű hírt egy posztba foglaljam.
Az építkezés egyébként - leszámítva 3 nap idegeskedést a talajmechanika miatt - egész jó móka. Mondjuk valószínűleg ez annak is köszönhető, hogy megtaláltuk az ideális tervezőt, és találtunk egy remek csapatot a kivitelezésre. A tervezett költségeket azért túlléptük, nagyjából 15 százalékkal. Persze ebben benne van az is, hogy 8 méternyi kéményt egyben kellett megvenni, hiába kellett most belőle mindössze 2,5 méter. Meg persze a talaj összetétele miatt jóval több vas kellett az alapba, mint azt előre gondoltuk, de ezen nem rágódok. Építkezzük biztos alapokra ugyebár. Szóval az építkezést idén ott hagytuk abba, hogy elkészült a földszinti rész alapozása, és a temérdek föld vissza lett töltve az alaptestek közé - néhány szerencsés családtag már láthatta. Nagyon jó, hogy most már egy szintben van, aminek egy szintben kell lennie. Gyakorlatilag a ház alapterülete most egy nagy sík placc. Onnan a föld pedig lejt az utca felé.
Ma egyébként kint voltunk a háznál. Kiszedtünk egy Mégane csomagtartónyi (520 liter) parlagfűnek látszó gazt. Adél pedig addig békésen elhomokozott a leendő szobája előtti részen. Nagyon aranyos volt, meg se nyikkant, mintha tudná, hogy ott nagyon is jó helyen van :)
Na de visszatérve a mindennapokhoz, mostanában sem nagyon jut időm pihenni. Az elmúlt 1-2 hónapban annyi dolgom van, hogy megint elkezdtem naptárat vezetni. Ez leginkább arra jó, hogy ha ránézek, elkeseredjek :), több időm nem lesz tőle. Viszont legalább nem szervezek keresztbe dolgokat, úgyhogy megvan az előnye is.
Mostanában elég sokat dolgozom, bár a legnagyobb projekt a végéhez közeledik. Azért biztosra megyek, gyűröm a marketinget mellette, és augusztusra egy grafikus sráccal közösen akciót tervezünk. Ha az akció sikeres lesz, akkor valószínűleg 1-2 hónapig megint nem lesz időm rá, hogy blogot írjak. Ha nem sikerül, akkor lehet hogy lesz, de valószínűbb hogy újabb marketing megmozdulásokon fogok agyalni. Be kellett látnom, hiába tudunk szakmailag baromi jó dolgokat csinálni a vállalkozásban, ha arról senki nem tud.
Szóval ha van némi üresjárat, akkor lesem a google analytics-et, hogy vajon milyen forgalma volt a sensus.hu-nak, vagy hogy hányadik helyen szerepel az oldal a google-ban az "it szolgáltató" vagy "it szolgáltatás" kifejezésekre. (Jelentem, az "it szolgáltatóra" ma már a 10. helyen volt :)). Hírlevelet tervezek, írok, sales oldalt próbálok összehozni, feliratkozókat próbálok gyűjteni, és még sorolhatnám.
Persze a marketinggel kapcsolatos legnagyobb problémám pont a szakmám. Ugyanis baromi jól meg tudom fogalmazni azt, hogy mit csinálunk, úgy hogy a szakmabelieken kívül rohadtul nem érti meg senki. Ezen kéne változtatni. Egyszerűen nem tudom, hogy az informatikailag laikus cégvezetők hogy beszélnek az informatikáról, a problémáikról, mire keresnek rá a google-ban. Ha ezt tudnám, egy remek támpont lenne a további marketing eszköztár összeállításához. Ha valaki esetleg tud ebben segíteni, akkor nyugodtan kommentelje ide, vagy dobjon egy mailt.
Ezen elfoglaltságaim mellett természetesen még a családra is illene időt szakítani - de sajnálatos módon ez a legnehezebb. A munka fontos, határidős, jajj gyorsan marketingezzünk, hogy legyen lóvé a házhoz... ...közben pedig a család csak várja, hogy apa végre felkeljen a gép mellől, és velük foglalkozzon. Apa pedig mondja, hogy "persze, jövök, csak ezt még be kell fejeznem...", aztán mire észbekap, már alszik a család. Nem jó ez így, nagyon nem jó. Nekem is lazítanom kellene, még mielőtt túlhajtom magam.
Igazából jó lenne vagy 4 hét szabadság, egyben. Elmenni szép, és nyugis helyekre. Mint például Szolovénia, Bovec. Persze szigorúan notebook, és telefon nélkül... Sok-sok évvel ezelőtt voltam ott a szelidi barátokkal, akkor raftingolni. Persze az az út nem a nyugalomról szólt, hanem a buliról. De a hely szépsége, a hegyek már akkor is elkápráztatott mindannyiunkat. Még engem is, aki alapvetően nem annyira szereti a hegyeket.
Emlékszem, mikor utoljára voltunk Dodi-túrán a tiszán. Azt hiszem 2007-ben volt. Az is bulinak indult, és persze jókat is szórakoztunk a barátokkal. De nincs annál jobb érzés, amikor 1 teljes hétig az embert elszaparálják a civilizációtól. A legcivilizáltabb pillanatok azok voltak, amikor bebaktattunk a parttól 2-3 kilométerre lévő falvakba néhány kannával vízért. Vagy esetleg betértünk a helyi kocsmába, hogy egy-egy hideg sört megigyunk. Egyébként pedig 1 hét csend - amiről időközben kiderül, hogy nagyon is zaj. Zúg a folyó, csiripelnek a madarak, ropog a fa a tűzben, él a természet. Csodálatos. A legrosszabb az egészben az volt, amikor utolsó nap egy homokpad helyett egy kempingben szálltunk meg. Ha most odamennék, azt mondanám - csendes kis hely. De akkor, amikor az egyik sátornál egy táskarádió szólt, az étteremben pedig összekoccant két tányér, nagyon zajosnak tűnt a világ.
Az biztos, hogy kellenek ezek a "kikapcsolások". Ilyenkor értjük meg igazán, hogy mi az, ami ténylegesen fontos, és mi az a sok sallang, amiről csak azt hisszük hogy fontos, és ezért háttérbe szorítjuk a valóban értékes dolgainkat. Igen, szükségem lenne egy ilyen kikapcsolódásra. Persze bennem van, hogy mi lenne addig a céggel, Árpi tudná-e egyedül vinni, stb, stb. De legalább leülepedne bennem az a sok kis szemcse, amitől nem látom tisztán a dolgaimat. A sallangokat kidobhatnám, és biztos vagyok benne, hogy új ötleteim is születnének - amelyek tiszta ötletek, és nem a kapkodásról szólnak. És ezért utána egy darabig megint jól tudnék az időmmel gazdálkodni.
Valahol a vállalkozást is ezért akarom annyira nyomni. Induljon be, menjen, legyen néhány ember, akinek oda lehet adni a feladatokat. Én pedig, ha úgy érzem, mehessek el 4 hétre a családommal egy szép helyre. Szép álom, ugye?
