Tegnap tartottuk Adél első szülinapját. Hihetetlen, hogy már egy év eltelt a születése óta, és hogy milyen nagy lánnyá cseperedett ennyi idő alatt.

Az ünneplés természetesen családi körben zajlott. 19 ember némileg szűkösen fért el az albérletben, de a körülményekhez képest szerintem egész jól sikerült leültetni a népet. A kiszolgálás azonban nem volt zökkenőmentes, egyszer-kétszer előfordult hogy megfeledkeztem róla, hogy valakinek töltsek, vagy rákérdezzek, hogy van-e még innivaló a poharában.

Igazából 4 szülinapot ünnepeltünk. Adélét, Mónikáét, tesómét és az enyémet. Természetesen ettől függetlenül pici lányom születésnapja volt a lényeg. Kapott is rengeteg ajándékot, nagyon édes volt, ahogy a szoba közepén játszott hol a labdájával, hol a felfújható medencéjével. Néha persze megpihent, ilyenkor felállt az asztal mellett, vett a tálcáról magának sajtos rudat, majd némi morzsálással kísérve elnyammogta.

A nyammogást kipróbálta a fürdőszobában használható puzzlén is, meg az új kislabdáján, így pontos képet kaphattunk a fogai számáról és elhelyezkedéséről.

Természetesen volt külön tortája is, hogy legyen mit széttúrnia. Ennek ellenére nagyon visszafogottan viselkedett, csipegetett a tortából, meg leharapta a marcipánkacsa fejét, de különösebb pusztítást nem végzett.

Volt egy csokor lufi is a nappaliban, amit előző nap rendeltünk. Jól mutatott a kupac színes léggömb, legalábbis egy darabig. Estére elkezdtek a lufik "elfáradni", és egyesével a földre ereszkedtek. Ekkor döntöttem el, hogy kipróbálom amit már ezer éve akartam: héliumot szívni lufiból. Valószínűleg nem volt már elegendő hélium bennük, mert csak kicsit változott el a hangom, de azért mókás dolog volt. Moncsi húgának a barátja jobb lufit foghatott ki (vagy jobban tud tüdőre szívni :)), mindenesetre nála a hangszín változása sokkal markánsabb volt.

Mindent összevetve Adél első születésnapja szerintem remekül sikerült, és a lényeg, hogy Ő is jól érezte magát. Persze este fél kilencre már nagyon elfáradt, így Moncsi megfürdette, és letette aludni.

Ma reggel Adél vidáman ébredt. Ahogy bementem a szobájába, már vigyorgott, és nagyon örült nekem. Átvittem a mi szobánkba, ott szokta elkortyolgatni a reggeli innivalóját. Ivás után Moncsi fel akarta öltöztetni. Lerakta a földre amíg ruhát keresett neki. Adél ezt kihasználta, és villámsebesen megindult a nappali felé - hogy bemásszon a tegnap este ott hagyott kis medencéjébe, és játszhasson az új labdájával.

A medencéből visszanézett rám, mosolygott egy nagyot. Látszott rajta, hogy nagyon boldog. Hát kell ennél több egy apának? :)