Az embernek mindig van legalább két lehetősége. Az, hogy melyiket választja, csak az Ő döntése. Amikor szorult helyzetbe kerülünk, vagy vágyunk valamire, ugyanígy van kétféle lehetőség.
Az egyik az, hogy elfogadjuk azokat a korlátokat, amelyekkel rendelkezünk - vagy pont mi állítottunk magunknak. A másik pedig az, hogy a korlátokat minduntalan megpróbáljuk ledönteni, és bebizonyítani magunknak, hogy nincs lehetetlen.
"There is no spoon" - mondta a kiscsávó a Mátrixban Neo-nak. Nem a kedvenc filmem, de ez egy nagyon jó mondat. Vagy elfogadjuk, hogy korlátaink vannak, és e szerint élünk, vagy ledöntjük azokat, és megpróbálunk túljutni a problémákon.
Korlátok valahogy mindig képződnek. Az elmúlt időszakban kormányunk, és ennek hatására a bankok rengeteg korlátot szőttek körém. Ezen korlátok szerint lehetetlen, hogy felépüljön a házunk. Persze az is lehet, hogy ezt a sűrű szövésű hálót szépen lebontom magamról, és a siránkozás helyett a megoldásokat keresem.
Mert siránkozhatnék, persze, ahogy nagyon sokan teszik. Siránkozhatnék például azon is, hogy egy évvel ezelőtt felvehettük volna - a mostanihoz képest - kedvező feltételekkel a hitelt, és vígan építhetnénk a házunkat, miközben a hiteltörlesztés sem róna ránk túlzott terheket. Anno máshogy döntöttem. Ez valószínűleg rossz döntés volt, mégsem siránkozom, és nem verem a fejem a falba. Mit érnék vele? Semmit!
És persze mindig van másik út. Mit tudunk tenni? Megoldásokat keresni. Szoftverfejlesztőként gyakorlatilag nap mint nap megoldásokat keresek. Van benne rutinom úgymond. És az elmúlt pár évben - úgy a munkahelyen, mint ahogy a vállalkozásban is - számtalanszor ledöntöttem a korlátaimat, és megvalósítottam azt, ami addig lehetetlennek tűnt. Enélkül nem is lehet fejlődni.
Persze utána, ha visszanéz az ember, akkor rájön: az a korlát nem is volt igazán korlát... Csak azt gondoltuk róla.
Azt hiszem az építkezést is meg fogjuk oldani valahogy. Vagy így, vagy úgy. Lehet hogy nem költözünk be 1 vagy 2 éven belül. Megnézzük a lehetőséget, és kitaláljuk hogy mi lesz a megfelelő út számunkra. Egy dolog biztosnak tűnik: ahhoz, hogy továbbléphessünk, mindenféleképpen szükség lesz a vállalkozásra. Arra a vállalkozásra, amiről pár éve még csak álmodtam, most pedig szépen üzemel. Visszatekintve úgy tűnik, hogy idő közben ezen a téren is sikerült átlépni a képzeletbeli határaimat.
2012 így hát a megvalósítás éve lesz. Meg kell valósítani mindazt a vállalkozásban, ami a fejemben van. A tudás megvan, kitartásban nincs hiány. Ideje gyakorlatba ültetni bizonyos dolgokat. Ha ez sikerül, akkor úgy gondolom, hogy tucatjával fognak ledőlni a korlátok.
Persze ehhez elengedhetetlen az a gondolkodásmód, ami nem a siránkozásra koncentrál, hanem a megoldások keresésére. Hiszen tudjuk: mindig van legalább kétféle út.
