Tegnap volt egy hete, hogy végre átvehettem a Piaggio X9-et. Mit ne mondjak, nem volt egyszerű a folyamat. De végre vége.
Az egész ott kezdődött, hogy az olaszok egyfolytában csak azt hajtogatták, hogy már postára adták a motor kivonási papírjait. Azok meg persze csak nem akartak megérkezni. Végül két hete az eladó ment ki Bergamoba, hogy hozzon még motorokat, és lám-lám, a Piaggio papírjai még ott voltak a kereskedésben. Az olaszok nem hazudtolják meg önmagukat…
Múlt hétfőn kezdődött a papírmunka. Kedden műszakizott a paripa, szerdán edzés helyett rohantam Kispestre, mert egy meghatalmazást elfelejtettünk aláírni.
Csütörtökön délelőtt már a vámolás is megtörtént, így délben találkoztunk az eladóval. Itt kezdődött a kálvária.
A központi okmányirodában ugyanis közölték: elfogyott a forgalmi engedély… Hiszen az ország neve változott, most már Magyarországnak hívják, régi forgalmi már nincs, újat meg még nem kaptak. Így aztán átmentünk a nyolcadik kerületbe egy kis okmányirodába, de még nem az én motorom ügyében. Itt is már csak pár darab forgalmi volt. Onnan rohantunk a törökbálinti depóba a vámpapírokért. Itt elég gyorsan végeztünk, és már fordultunk is vissza a XI. kerület felé. Mázli hogy időben érkeztünk, mert már csak 3db forgalmi volt itt is.
Végre megvolt a papír és a rendszám, mehettünk vissza Törökbálintra, hogy felrakjuk az új gumikat, és elrendezzük az anyagiakat. Este 6 körül vettem birtokba a motort, és elindultam a benzinkút fele. Az első 2-3 kilométer elég kalandos volt. Bár a gumis figyelmeztetett, hogy nagyon fog csúszni az új gumi, mégsem számítottam rá, hogy olyan lesz mint ha jégen motoroznék. Végül mire az M1-re értem, már biztonságosnak éreztem a közlekedést.
Az első napokban még ismerkedtem a járgánnyal. Rendkívül jó érzés volt, hogy az eddigi halálfélelmet a 10-es úton felváltotta a nyugodt robogás. Már nem kell 100 szemmel a tükröket figyelnem, hogy mikor akar eltaposni egy kamion. Sőt, rendszeresen előfordul, hogy az autók húzódnak kicsit le, és jeleznek, hogy előzzem meg őket. A szélvédelem is remek a plexi mögött. Ennek hátrányát ott érzem, hogy hűvös időben nagyon párásodik a sisak. Egyszerűen nincs annyi légáramlás, hogy lefújja a párát, így ilyenkor résnyire ki kell nyitni a sisak plexijét. A robogó kialakítás, és a plexi ma esőben is éreztette jótékony hatását. Reggel egy szakaszon esőben jöttem, de gyakorlatilag száraz maradtam.
Csak elismerően tudok nyilatkozni a 10 éves technikáról. Imádom a hangját, ha 80-nál meghúzom a gázt, pikk-pakk 110-nél jár a mutató. Csomagtartója hatalmas, a kitömött hátizsákomat úgy elnyeli, hogy még tudok mellé pakolni. Ezek mellett az étvágya sem nagy. Tegnap tankoltam másodszor tele. A fogyasztása az első héten 3.3l/100km. Főleg akkor látszik, hogy ez milyen jó érték, mikor mellérakjuk, hogy ezen az útvonalon a kis 50-es MotoWell is ennyit fogyasztott. Összefoglalva a dolgokat, úgy érzem, jó döntést hoztam.
