Az utolsó poszt óta elég sokminden történt velem. Többek között kiderült, hogy munkahelyet váltok. Nem önszántamból. Illetve, nem teljesen önszántamból.
Már egy ideje terveztem, hogy a Graphisoft-ot otthagyom. Sokszor úgy éreztem, hogy csak hitegetnek, miközben mióta odakerültem egyetlen fillérrel sem emelkedett a fizetésem. Úgy voltam vele, hogy még egy darabig kihúzom itt, aztán áttérek 100% vállalkozó üzemmódra.
A hitegetések, miatt a motivációm sem volt százas, ezt el kell ismerni. Ezt megérezhették, így a Graphi tette meg az első lépést. Igazán nem mondhatom, hogy bántam a dolgot. Február végéig hivatalosan még ott vagyok, de bejárni már nem kell.
Ez egy hétfői napon történt. Kedden beszéltem a bankkal, ahol régen, még a NavNGo előtt dolgoztam. Kiderült, hogy épp munkaérőt keresnek, és szívesen látnának újra a csapatban. Így aztán kedden bementem a bankba egy formális interjúra, szerdán szóltak, hogy várnak szeretettel.
Egy kicsit örlődtünk rajta Moncsival, hogy mi legyen. Nyomjam már most fulltime-ban a vállalkozósdit, és halasszuk az építkezést - hiszen vállalkozóként nem kaphatok hitelt, vagy mondjak igent az ajánlatra, és kicsit szorítsuk háttérbe a vállalkozást.
Végül az utóbbi mellett döntöttünk. Bár kicsit félek a dologtól, mert minden reggel 7:55-re be kell érni, és a korán kelés nem tartozik az erősségeim közé. Mióta a bankot otthagytam, egy munkahelyemre sem kellett 9-nél előbb beérni, ráadásul mindenhova tudtam kocsival menni. Ide meg elvileg csak BKV, mert a mélygarázsba autóval nem állhatok be, az utcán meg 400 Ft/óra a parkolás. Sikerült viszont megbeszélnem velük, hogy ha motorral érkezek, igénybe vehetem a mélygarázs egyik szegletét.
Így lassan összeállt fejemben a kép: autóval nem mehetek, a tömegközlekedés lassú, és a víz kiver tőle. Motor szóba jöhet, de valami olyan, amin nem ázok rommá, ha elkap egy zápor útközben, és nem árt, ha inget tudok venni a motoroskabát alá - mert hogy ingben, öltönynadrágban kell nyomulni a bankban.
Robogó kell nekem. Méghozzá olyan, amin jó nagy plexi van, hogy minél többet tudjam használni anélkül, hogy lefagynék róla, illetve ha elkap egy eső, akkor is a testem nagy része száraz maradhasson.
A nagyrobogók közül több is tetszett, de egyre inkább a Piaggio X9 felé vettem az irányt. Megnéztem pár darabot, volt amelyiket be sem indították ("nem tolom ki innen, mert nehéz visszahozni").
Volt amit úgy hirdettek, hogy "tökéletes motor idős tulajtól" - de az minden volt csak nem tökéletes. A fószer úgy kezdte, hogy lebontotta a fél motort, és rámutatott egy relére, hogy ha esetleg nem tudom elindítani, akkor "azt kell megbasztatni"... Kérdeztem hogy volt-e már ilyenre példa, de persze tagadott. Aztán mikor rákérdeztem, hogy vajon kulccsal miért nem lehet leállítani a motort, illetve miért ugrál össze-vissza a fordulatszámmérő és a vízhőfokmérő, akkor legyintett, hogy "ez ilyen, de én leszarom"... A próbaút után meg rákérdezett, hogy lerobbantam-e.... Köszi, majd értesítem.
Végül egy törökbálinti 250-es X9-et néztem meg. Viszont ez szerelem volt első látásra. Gyönyörű állapot, csendes blokk, 22.000 km. Le is foglalóztam azonnal. Olaszországi motor, előző tulajdonosa egy 62 éves Luigi. Most várjuk, hogy megérkezzenek az olasz kivonási papírjai, onnan 2-3 nap, és forgalomba helyezve, névre íratva átvehetem.
Már várom. Remélem hűséges társ lesz banki munkám során.
