Végre használható a notebook. És milyen prózai oka volt minden hibának. Egy dolog biztos: minden mindennel összefügg...
Ahogy a tegnapi posztban írtam, az új Ubuntu felrakása után idegesítő hibák jöttek elő a notebookon. Már felraktam magamnak egy debug környezetet is, hogy megnézzem mi a hibák oka, ha már a fórumokban nem találok semmiféle választ a kérdéseimre.
Persze időm még mindig nincs, viszont az XGL felület baromira hiányzott. Azon túl, hogy látványos effekteket tud, valóban hasznos társ a munkában is. Úgy döntöttem tehát, megnézem hogy miért nem indul el az XGL.
Első lépésként parancssorból próbáltam indítani a compiz ablakkezelőt. Jött is a hibaüzenet: Xgl not present. Ezután a glxinfo program segítségével megnéztem, hogy pontosan mi is az oka, hogy nem támogatja a gép a 3D-t. Itt ért újabb meglepedés: nem használ a rendszer hardware-gyorsítást, így nem csoda hogy a 3D nem működik.
Innen már adta magát a megoldás. A grafikus felület log fájljainak bogarászása során kiderült, hogy az Intel grafikus kártya inicializálása során volt néhány hiba, illetve attól függetlenül, hogy a konfigurációs fájlban "UXA" gyorsítás volt beállítva, mégis "EXA"-t akart használni a rendszer.
Ekkor bevillant: anno az Ubuntu 9.04-es verziójának felpakolásakor egy régebbi Intel drivert használtam, mert az akkori friss 2.4-esben volt valami hiba. A csomagok közül feltettem a friss drivert, és láss csodát: az XGL működni kezdett.
Ekkor már sejtettem hogy minden hiba forrása ez lehet. Nem jó a szöveges konzol, mert nem tud rendesen átváltani rá, nem jó a gép felfüggesztése, mert a videokártyának nem tudja megmondani, hogy kerüljön standby állapotba. És valóban, ezek a hibák eltűntek, mintha sosem lettek volna. Ami viszont a legérdekesebb: a hangerőszabályozás is megjavult.
Így mint kiderült, mégsem kellett csalódnom az Ubuntuban. Minden hiba oka én voltam, illetve hogy elfelejtettem hogy fél évvel ezelőtt milyen módosítást hajtottam végre a gépen.
