Ki ne szeretne repülni? És azok közül, akik egy kicsit is bele vannak buzulva a repülésbe, ki ne gondolt volna már arra: vajon milyen lehet egy kisgéppel (esetleg nagygéppel) szabadon repülni?

Én repülésbuzi vagyok, nem tagadom, bár életem során eddig összesen kétszer ültem repülőn (pontosabban négyszer, ha az oda-visszautat külön számoljuk).

Ha autóval megyünk valahova, de egy repülőtér mellett haladunk el, komoly nehézségeket okoz, hogy az úton tartsam a szemem, ahelyett, hogy a gépeket sasolnám. Valahogy így kezdtem el a modellezést is. Kis helikopterrel, ami repül is, és irányítani is lehet. Aztán a következő lépcső volt a repülőgép. De eszembe sem jutott például, hogy RC autókkal szórakozzak, vagy esetleg hajóval. A két dimenzió kevés, túlságosan kötött. A nagy kék égen viszont hatalmas a tér.

Néhány hete találkoztam Tomi barátommal. Középiskolában nagy spanok voltunk, aztán az elmúlt években valahogy sajnos lazult a kapcsolat. A mostani találkozó előtt is volt egy kb két éves szünet, amikor legfeljebb telefonon beszéltünk egymással.

Most viszont a sörözés közben kiderült: Tomi is repülésmániás. Elég jó helyen is laknak, és megfelelő rádiója is van, így kiálltunk a teraszra, és a 118.1-re hangolva a Ferihegyi torony és a gépek közötti kommunikációt hallgattuk. Megtudtam, hogy Tomi kb két éve gyűri a repülőgépszimulátort. Flight Simulator X. Meg kell hagyni, eléggé életszerű a program, nem is gondoltam volna, hogy ilyen felhőket lehet számítógéppel rajzolni. Mindent vág a srác, a 737-es Boeing-et simán elvezeti a szimulátorban, tudja hogy a millió kapcsoló közül melyik mire való és mikor kell használni.

Ez olyan lökést adott nekem, hogy feltettem a linuxra a FlightGear nevű szimulátort. Teljesen ingyenes, és szerintem jó is. Persze a grafikája elmarad az FSX-től, de a 2.0 megjelenésével sokat fejlődött. Hogy lássátok, miről beszélek: itt találhattok képeket.

Persze a neten is utánakerestem néhány dolognak, mint például a rádiónavigáció. Jelenleg ott tartok, hogy bármelyik reptérről bármelyik másikra képes vagyok elnavigálni egy csomó géptípussal, precízen ráfordulni a kifutóra, és letenni a gépet. Mondjuk a leszállás a sugárhajtóműves gépekkel kicsit necces még, de a kisebb gépeket gond nélkül lerakom.

Persze az ember itt nem tud megállni. Ha jó idő van, az eget kémlelem: milyen lehetne most repülni? Honnan mennék hová? Vajon mennyibe kerül a pilótavizsga? És egy kisrepülő? Utánanéztem... Sokba... A legolcsóbb PPL vizsga amit találtam, több mint 1 millió forintba kerül. És akkor még csak egy papírja van az embernek. A sárkányrepülő persze lényegesen olcsóbb, és nem is kell neki akkora kifutó. Talán majd egyszer... Egyelőre fontosabb dolgaim vannak a világban.

Mint sokan tudjátok, a héten lettem 30 éves. A család nyaggat, hogy mit is szeretnék szülinapomra... Nem tudom-nem tudom, mindenem van igazából, a ház felépítését meg csak nem kérhetem tőlük...

Valamelyik nap belém hasított a gondolat: 30 éves vagyok, elég kerek évforduló... Emlékezetes kéne hogy legyen... Ha tehetném, repülnék... Ezt kérem hát, hogy vezethessek egy repülőgépet.

Meg is találtam a nekem megfelelő internetoldalt. A család összedobja a lóvét, én pedig egy oktató mellett megtapasztalhatom, milyen érzés valójában egy repülőgépet irányítani. Nem félek a kihívástól. Az alapokkal tisztában vagyok - köszönhetően a modellezésnek és szimulátorozásnak. De biztos vagyok benne, hogy szükség lesz az oktató segítségére. Az indulás valószínűleg a Kalocsai reptérről lenne, ami külön öröm számomra, hiszen kedvenc nyaralóhelyemet - a Szelidi tavat - így madártávlatból is megcsodálhatom... Reményeim szerint úgy, hogy én irányítom a gépet. Azt hiszem, ez emlékezetes szülinap lesz.

Persze adél születése miatt még nem tudom hogy mikor fogunk sort keríteni rá, de a nyáron mindenféleképpen! Ha megtörtént a nagy esemény, biztosak lehettek benne, hogy beszámolok róla!