Az elmúlt hétvége volt az idén az első, amikor elkapott a nyári feeling. Eddig a napok és hetek ugyebár arról szóltak, hogy Adélt vártuk, utána meg arról, hogy otthon voltunk vele. Ezenkívül ezen nyáron még talán nem volt ilyen forróság, mint hétvégén.
A partyhangulat szombaton kezdődött, amikor is apósomékkal csirkepörit főztünk bográcsban. Persze a bogrács mellett kifejezetten meleg volt, így némi gyöngyöző sörrel próbáltuk meg temperálni magunkat. Kaja után gyorsan készülődni kezdtem, majd HÉV-re szálltam.
Szombat este volt ugyanis Sanyi barátom legénybúcsúja. Először azt hittem, hogy sima kocsmázás lesz a dologból, de a baráti köre kellemes meglepetést okozott. Egyenpólóval a társaságnak, és komplett feladatsorral készültek Sanyinak. A feladatsor két dologra volt igazán jó. Egyrészt hogy a srác boldogan csináljon hülyét magából a Váci utcában, másrészt pedig hogy csinos, fiatal lányokkal beszélgessünk - persze csak kényszerből.
Sanyi Vörösmarty Téren és Váci utcában teljesítendő feladatai között olyanok szerepeltek, mint például:
- 3 lány bugyijából / melltartójából megszerezni a cimkét
- Óvszert árulni
- Bugyit árulni
- 1000 forintot összetarhálni
- Rávenni egy lányt, hogy pattanjon a hátára, és úgy körbefutni a teret
Összesen azt hiszem 15 feladat volt, Sanyi remekül teljesített. Az 1000 forint összetarhálásánál mondjuk megálltunk 700 forintnál, de azt a 700-at körülbelül 2 perc alatt összeszedte. Stratégiája az volt, hogy az éppen arra jövő krisnások közé vetette magát (fátyolban, a bokájára kötött sörösdobozokkal). Ez olyan jó kedvre derítette a járókelőket, hogy rögtön csörögni kezdtek az aprók.
A feladatokat egy megafon bevetésével vezényelték a srácok. Ennek egy hátránya volt: ahogy fogyott a pia, egyre több ember akarta megosztani véleményét a tömeggel. Persze volt aki, csak annyit mondott: "Mindenki feküdjön a földre, ez nem gyakorlat!". De volt olyan is, aki a Gerbaud-ban ülő emberek fele fordulva kezdte el mondandóját. Szerencsére időben kikapták kezéből a megafont, így csak ennyit sikerült elmondania: "Én nem tudom mi az igazság a Gerbaud-ról, de én azt hallottam, hogy....."
Egyszóval nagyon jó legénybúcsú volt, így nagyon sajnáltam, hogy az utolsó, 23:35-ös HÉV-vel haza kellett indulnom. A reggeli hévig még sokat kellett volna várni. A nyári feeling kijött itt is, éjjel fél egykor hazafele bandukolva ömlött rólam a víz.
Vasárnap ébredés után, némi regenerálódást követően a grillezés következett. Úgy látszik, már hagyomány, hogy a grillezett húsokat én csinálom. Nem bánom, mert ízlik a többieknek, én meg szeretek grillezni. Persze a faszenes grill mellett sem volt hideg, így ismét sörrel csillapítottam szomjamat. A hétvége megkoronázásaként este apósommal megnéztük a VB döntőt.
Élveztem ezt a hétvégét.
