Kezdtem kicsit elkeseredni. Történt ugyanis, hogy bár 3 hete járok kettlebell edzésre, a mérleg mégis egyre többet mutat.
Próbáltam ideológiákat gyártani, hogy vajon mitől lehet ez. Az első számú ideológia szerint még nem edzettünk igazán, viszont már elkezdtem többet enni. A második számú ideológia szerint azért az edzések sokat kivesznek belőlem, ezért eszem, de még nem olyan intenzitású, hogy fogyjak is tőle.
Végül ma, edzés után úgy döntöttem, lesz ami lesz, elvégzek egy gyors mérést. Az eredmény érdekes, de kicsit jobb kedvem lett tőle. Bár a mérleg 94,4-et mutat, ami 1,1 kilóval több, mint az induló súlyom, a testzsír százalék számítás azt mutatja, hogy a testemen lévő zsír aránya csaknem 0,6%-kal 29,94%-ra csökkent. Így könnyen számolható, hogy jelenleg 20 dekával kevesebb rajtam a zsír, mint régebben. Ebből viszont azt lehet kiszámolni, hogy valami 1,3kg-mal több lett rajtam. Tekintettel arra, hogy nagy valószínűséggel a csontjaim nem vastagodtak meg az elmúlt három hétben, arra tudok következtetni, hogy némi izmot szedtem fel magamra.
Tény, hogy már az második edzés után makacs izomlázat éreztem a combjaimban, pedig akkor az edzés nagy részén még inkább csak anatómiai leckéket kaptunk az instruktortól. A mai alkalom már keményebb volt, ha tippelnem kéne, akkor holnap az alkaromban és a derekamnál lesz izomlázam.
Aggodalomra ad viszont okot, hogy jövő héten már nincs edzés az ünnepekre való tekintettel. Az edző szerint nem gáz, ehetünk nyugodtan, majd ledolgoztatja velünk januárban. Viszont két ünnep között, 28-án és 29-én is lesz összevont edzés, ahova nagy valószínűséggel el fogok menni. Nem akarok túl sok időt kihagyni.
Külön öröm számomra, hogy Sanyi barátom is csatlakozott ma hozzánk. Szegény elég rendesen elfáradt, de nem is csodálom, hiszen mi 3 hete aklimatizálódunk, Ő meg belecsöppent a társaságba. Remélem a kedve azért nem ment el, és a melóhelyén is sikerül elintézni, hogy le tudjon járni edzeni.
Összességében úgy ítélem meg, hogy előnyös lesz számomra a kettlebell, főleg, hogy ha erősebb edzések következnek majd. Ádám (az instruktor) elég jól, fokozatosan visz el minket a pokol kapujáig. Valahogy minden edzésen van olyan rész, amikor meg akar halni az ember, aztán mégis valahogy végigcsinálja. És a következő edzésen ugyanaz már nem is olyan vészes.
Jövő hétre viszont ki kéne találnom valamit. Jó lenne nem lazsálni, hanem tenni valamit a kitűzött cél elérésének érdekében. Talán majd gyakorlom a falnál guggolást, vagy nyomok néhány fekvőtámaszt, esetleg elmegyek futni. Legalább kiderülne, hogy az állóképességem javult-e az elmúlt három hétben.
