Kedves olvasóim! Örömmel jelenthetem számotokra, hogy megérkezett családunk legifjabb tagja: pici Adél.

Ezt a posztot igazából már születése napján (15-én) szerettem volna megírni, de a nagy ünneplés végére nem maradt erőm. Lássuk hát, hogyan is történt...

Igazából nem számítottunk arra, hogy kedden megszületik a drága. A mobil 6:00-ra volt programozva. Ébredés után Moncsi közölte: fél 4 óta nem tud aludni. A naív kérdés nem váratott magára részemről:
- Miért?
- Mert fájásaim vannak.

Elindultunk hát a CTG-re, de innentől felgyorsultak az események. Ha nem haragszotok, némileg tömörítve írom le:

6:00 Ébresztő, Moncsi közli, hogy kb 3:30 óta érez fájásokat

6:00-6:45 között: reggeli készülődés, fogmosás, stb.

6:45-7:45 : utazás Budapestre. Út közben megállapítjuk, hogy bizony van rendszer a fájásokban.

8:00 : CTG. A vizsgálatot végző hölgy aggódik, mert "be van szűkülve" a diagram, ezért UH-ra küld. Ugyanakkor nyugtázza: 4 perces fájások.

8:30 : UH. Minden rendben. A szülés beindult, irány a szülészeti osztály.

8:45-10:30 : Betegfelvétel, várakozás, vajúdás kezdete. A szülőszoba jól felszerelt, be is kapcsoljuk a rádiót. A Petőfire tekerem, azt szereti Moncsi.

10:30 : Fiatal doktornő hatalmas tűvel közelít. "Repesztenék egy burkot" - mondja. Én azért megkérdezem, hogy ez miért szükséges. Mint kiderült, a magzatvíz leengedésével a baba könnyebben tud beilleszkedni, és tágítani a méhszájat. Nagy tű be, magzatvíz ki. Én meg megnézem milyen is az, hiszen még sosem láttam ilyet :)

12:00 : Moncsinak már nagyon rossz az ágyon. Átülhet a gumilabdára. Ott sokkal kevésbé fáj neki, így jobb.

12:35 : Oxitocin infúzió a fájások segítségére. Ugyanakkor injekció, ami segíti a tágulást.

13:00 : Az oxitocin hatására erősödnek a fájások. A CTG szépen rajzolja a görbét. Az egyik fájás alkalmával a görbe már a skála tetejéig ér. Biztatom Moncsit: nagyon ügyes vagy, ez már hatalmas fájás volt, ennél nagyobb nemigen lesz. Két perc elteltével azonban a görbe meredeken a skála tetejéig ugrik, majd ott vízszintes vonalat kezd húzni. Kiakadt a gép.

14:00 : Moncsi már nagyon fáradt, rázza a hideg. A gumilabdát berakjuk a zuhany alá, innen egy negyed órás forró zuhany következik, ez segít. Utána persze fokozatosan egyre rosszabb lesz.

16:00 : Kezdenek jelentkezni a tolófájások. Moncsi még picit a labdán ül, majd felfekszik az ágyra.

16:30 : A szülésnővel "gyakoroljuk", hogy hogyan kell majd tolni. Moncsit az oldalára fordítja, és figyeli, hogy mi történik a fájások alatt. Értesítik a dokit is, hogy jöhet.

16:50 : Egy-egy fájásnál azt mondja a szülésznő, hogy már látszik a feje a szülőcsatornában. Apuka meg akarja nézni? Naná!

17:02 : A pici fej már félig kint van. Anyuci lenyúl, és megsimogatja. Ezt talán ad még egy kis erőt. A Petőfin alkalomhoz illő szám megy:

17:03 : A következő fájásnál Adél teljes egészében kibújik. Először én sírok fel, majd rá néhány tizedmásodpercre a lányom is.

Gyönyörű kislány - gondolja az apuka. Azt gondoltam, hogy apám szebb - gondolja Adél.

Gyönyörű pillanatok voltak. Abszolút megérte hogy ott voltam a szülőszobán. Minden leendő apukának csak ajánlani tudom!

Fürdetés, anyuka varrása, nagymamák látogatása, és máris este 10 óra van. Hazaérés után gyorsan kajálok, egész nap nem ettem egy szendvicsen kívül mást. Majd előkerül a hűtőből egy 12 éves whisky, amit anyósommal elfogyasztunk. Azt hiszem így már érthető, hogy miért nem írtam meg aznap ezt a posztot.