A hétvégét egy kastélyban töltöttük. Legalábbis egy részét. A többit pedig szúnyogok között a csalánosban.

Valamikor múlt hét végén pattanhatott ki az ötlet Mónika és Edina fejéből, hogy menjünk el valahova egy hétvégére üdülési csekket költeni. Meg sem fordult a fejemben hogy ellenkezzek. Mert ugyebár Joe-val (aki Edina párja) együtt dolgoztam a NavNGo-nál, és szerencsére a barátság megmaradt azután is, hogy eljöttem onnan. A két lány is hamar összebarátkozott, így aztán ha nem is túlságosan sűrűn, de szoktunk közös programokat szervezni.

Ha már a szervezésnél tartunk, itt volt egy kis probléma. A szálloda, amit először kinéztek a lányok, ígéretesnek tűnt. Aztán csütörtökön, mikor lefoglalták volna a szobákat, kiderült, hogy mégsem annyiba kerül, mint amennyit hirdettek a weboldalon, hanem annak a kétszeresébe. Így aztán a csütörtök este és a péntek reggel lázas szálláskereséssel telt, de végülis sikerült két szobát lefoglalni Hőgyészen, az Apponyi kastélyban.

Szerencsénkre a szállóban alig lézengett néhány vendég, így a wellness részlegben nem kellett osztoznunk egyik medencén sem a többi vendéggel. A kastélyban töltött időt egyedül a félpanzióval járó vacsora árnyékolta be. Az ételek minőségévél nem voltunk maradéktalanul elégedettek. Ennek némileg ellentmond, hogy a reggelik viszont teljesen rendben voltak.

A hétvégén hódoltunk kicsit a kockafejű emberek túrázási lehetőségének is, azaz a geocaching-nek. Múlt héten tesómmal indultunk útnak és két ládát cserkésztünk be, de sajnos erről idő hiányában nem tudtam posztolni.

Most hétvégén 5 ládát kerestünk fel, sajnos nem túl jó eredménnyel. Szombaton kerestük fel az első ládát, ami Hőgyészen volt. Ez egy multiláda 2 virtuális és 1 hagyományos ponttal. A virtuális pontokkal nem is volt semmi gond, de a ládának csak hűlt helyét találtuk. Valószínűleg ellopták. Azért kértem a jelszó nélküli megtalálást. Vasárnap hazafele 4 útbaeső ládát kerestünk fel. Pontosabban szerettünk volna felkeresni. Az első és negyedik ládát meg is találtuk, azonban a kettes és hármas számú kifogott rajtunk. Az egyiknél több hektár nádason kellett volna átvágnunk, a másiknál pedig a méteres füvön / gazon. Ezeket nem vállaltuk be. Nagyon tetszett viszont Dunaföldváron a löszfalnál elrejtett láda. Rengeteg szúnyog és csalán keserítette meg a láda keresését, de hely és a panoráma nagyon tetszett.

Este fél nyolc körül értünk haza, hulla fáradtan. Gyorsan kipakoltunk a táskákból, lemostuk magunkról az út porát, majd az ágyba dőlve néztük kicsit a TV-t. És közben magamban halkan azon morfondíroztam, hogy vajon hogyan lehetett volna megközelíteni a kimaradt két ládát.