Rövid, de aktív pihenés. Kettesben.
Vasárnap kettőkor érkeztünk Szelidre. Eredetileg szombat estére terveztük az utazást, de a programok oly mértékben zsúfolódtak össze, hogy ezt esélytelen volt kivitelezni.
Szóval kettőkor érkeztünk. Moncsi szülei még lent voltak a nyaralóban, és ebéddel vártak minket. Ebéd után kicsit beszélgettünk, majd Moncsival és Boscoval (németjuhász kölyök) sétálni és fagyizni indultunk. Bosco egyre nagyobb. És bár még mindig szertelen kissé, egyre fegyelmezettebb és higgadtabb. Legalábbis amíg nem látja meg a tavat. Akkor mindenki ejtve van, rohan a vízpartra, futkározik a vízben. Ki-be-ki-be. Mint egy rossz gyerek. Az egy dolog hogy Ő tiszta sár lesz, a nagyobb probléma az, hogy mi is. Bár őszintén szólva mikor Szeliden vagyunk, nem nagyon érdekel, hogy saras lesz a ruha vagy sem. Nem aggódni jövünk ide, hanem kikapcsolódni, pihenni. Séta után visszamentünk Mónika szüleihez. Megnéztük a meccset Pista bá'-val, illetve megkóstoltuk a jóféle törkölyt, amit hozott. Pontosabban többször is megkóstoltuk, de ez most mindegy. A "lányok" jól elbeszélgettek, úgyhogy az esti döntőt is megnéztük apósommal. A meccs után átsétáltunk a mi nyaralónkba.
Hétfőn ébredés után nem várt dolog fogadott. A kocsi felé lépdelve észrevettem, hogy egy pala fekszik a kocsi mellett. Felnéztem a háztetőre, és láttam, hogy az egyik pala hiányzik a legfelső sorból. Frankó, jöhet egy tetőfedő. Utána az autóra néztem, és nem volt jó érzés. Egy csíkban fémig leszedte a festéket a lehulló pala. Hurrá, mehetünk fényezőhöz is. Szegény autóm fényezése ezzel körbeér. Mikor megvásároltam, már fújva volt a motorháztető, és a jobb oldali ajtó. Mikor a NavNGo-nál dolgoztam, kulccsal végighúzta valami gyökér barom a teljes bal oldalát. Tavaly nyáron rosszul raktam fel a bringámat hátra, így az belekarcolt a csomagtartóba.
Most meg ez a pala a jobb oldalon az ajtó mögött. Hát ez van, majd túléljük valahogy. Elindultunk hát szegény autómmal Kalocsára vásárolni, sétálni, kávézni. Út közben próbáltam telefonon hívni néhány tetőfedőt, de végülis sikerült kicsit felednem a tetőelemet illetve autóm sajgó sebét. Egészen addig, amíg nem jött egy nagy vihar. Szerencsére épp a Tesco-ban voltunk, de amikor kinéztünk a bejáraton, megláttuk hogy mennyire zuhog az eső, és hogy mekkora széllel párosul mindez. Reménykedni tudtam csak benne, hogy a nyaralót elkerüli a zivatar. Kicsit várnunk kellett hogy csituljon a vihar, és eljuthassunk a kocsiig. Tudtuk, hogy a közelben, Homokmégyen van egy geoláda. Mostanában megint rákaptam erre a szabadidős tevékenységre. Megkérdeztem hát Moncsit: megkeressük-e a ládát?
Mivel már egyébként is vizesek voltunk, de úgy láttuk, hogy egyre kevesebb víz tart az égből a föld felé, Mónika bólintott: menjünk. Az első pont, amihez át kellett vágnunk két napraforgótábla között, egy templomrom volt. Tekintettel a napraforgó táblák közti földútra, és a korábbi viharra, azt hiszem mondanom sem kell, hogy tiszta sarak lettünk. Ez a templomrom igazából annyira rom, hogy az alaprajzot ki lehet venni, de két téglánál több nincs egymás tetején az biztos. Körülötte rengeteg csont. Emberi csontok. A leírás szerint sok embert temettek oda, és az Ő csontjaik hevernek a földön. Ki tudja mennyi csont lehet még a föld alatt. A második pont hasonló "hangulatú", a régi temetőben van eldugva a láda. A régi temető körül erdős/bokros részek vannak, így bejutni sem túl egyszerű. Odabent misztikus hangulat uralkodik. Az sűrű növényzet között egy-egy szobányi tisztás, rajta régi, kőből vagy fábol készült fejfák maradványai. 100-200 éves sírok. Leírhatatlan. Végülis meglett a láda, úgyhogy nemhiába saraztuk össze magunkat. Irány vissza Szelidre. Hazaérve ismét beszéltem egy tetőfedővel, megbeszéltem vele hogy ma délután fél ötre kijön. Sétáltunk még egyet, ettünk kukoricát, lángost. Fürdőruhát vettünk, és megfürödtünk a tóban. Naplemente, romantika... Nem olyan rossz kettesben sem Szeliden.
Este kihasználtuk a mobil internetet. A mai napon Gemencre szerettünk volna átmenni, vinni a bicajokat, és tekerni egyet a gemenci erdőben. Még jó hogy volt nálunk mobilnet, ugyanis a gemenci erdő weboldalán írták, hogy az áradás miatt a kisvasút sem jár, mi meg arra akartunk tekerni.
Ma kicsit később keltünk. Megfőztem a kávét, megittuk, reggeliztünk. Gemenc helyett Ordasra indultunk a dunapartra. Miután ez viszonylag közeli hely, az autót kihagytuk a 4 órás túrából. A 4 órából talán ha 2 telt tekeréssel. A maradék kettőben ültünk a parton, fagyiztunk, vagy éppen egy hideg sört kortyolgattam amíg Mónika a rántott sajtját ette abban a kis vendéglőben, ahová még régen Apuval sokat jártunk. Háromnegyed négyre értünk haza. Moncsi ledőlt egy kicsit, én pedig elkezdtem írni ezt a posztot.
Fél ötre jött a tetőfedő, kábé húsz perc alatt betett egy palát a régi helyére. Tíz rugót elkért érte. Némileg átverve érzem magam, hiszen tegnap még a telefonban azt mondta, azért kerül tízezerbe a javítás, mert egyrész ki kell jönnie Kalocsáról, másrészt pedig ez egy több órás művelet. Most már mindegy, ki lett javítva a tető, ez a lényeg.
Utána ismét lementünk a tóra úszni egyet. Jólesett, hiszen a bringázás során elég rendesen leizzadtunk. Moncsi grillezett kajára vágyott, úgyhogy úszás után gyorsan felöltöztünk, és lementünk a "Szittyó tér"-re. Vásároltunk némi virslit, hagymát. Meg ha már ott voltunk, vettük felmosót és partvist is. A "nagy" bevásárlás után beültünk idei kedvenc helyünkre, és ittunk 1-1 pohár balatoni rosét. A parton sétáltunk vissza, útközben beugrottunk Moncsiék nyaralójába is némi otthagyott süteményért.
Miután hazaértünk, gyorsan tüzet raktam, Mónika pedig előkészítette a virslit és hagymát. Én mondjuk alapvetően nem vagyok oda a grillezett virsliért, de ez most kimodottan jól sikerült. A vacsorát gyertyafény és egy üveg balatoni muskotály mellett költöttük el.
Most már Mónika alszik. Én itt fekszem mellette, és a notebookon írom ezt a posztot. Most még minden nyugodt, csak a tücskök ciripelnek, és a messzi távolban lehet látni egy-egy kósza villámot. Csend van, áll a levegő is. Vihar előtti csend. Attól nem félek, hogy a vihar ideér éjjel. Ha ideér hát ideér. Sokkal inkább az fáj, hogy holnap haza kell mennünk. Pedig jó itt és meghitt. Messze van a rohanó világ. Legalábbis még egy napig.
