12 nap. Ennyi telt el az utolsó poszt óta. Pedig témám lett volna amiről írjak, csak éppen időm nem engedte. Lássuk tehát hogy milyen fontosabb események történtek az elmúlt csaknem két hétben.
Az első, és legfontosabb: végre aláírtuk az adásvételi szerződést a telekre. Nagyon sokat vártunk erre. Ha jól emlékszem, tavaly október végén adtuk be hivatalosan a vételi ajánlatot. Múlt héten kedden szerződtünk, foglalóztunk, most pedig csütörtökön utaltam a vételár fennmaradó részét. Szeptember közepén. Mire a tulajdonjogot bejegyzik, október lesz, talán október vége. Így aztán elmondhatjuk hogy az egész hajcihő a telekkel cirka egy évig tartott. Persze hogy legyen valami rossz hír is, megtudtuk, hogy jövőre fizethetünk telekadót, melynek mértéke jelenleg "csak" 70 Ft/m2, de tervezik hogy 200 Ft/m2-re módosítják.
Végülis ha jobban belegondolok, nem sokkal lennénk előrébb ha már meglenne a telek. A tervek is mostanában érkeznek abba az állapotba, hogy Balázs megcsinálja belőlük az engedélyezési tervet. Azt beadjuk, gondolom minimum 60 nap az elbírálása, ha nincs semmi kifogása az építési hatóságnak. Akkor viszont már szinte tél lesz, úgyhogy tavasszal tudjuk kezdeni az építkezést. Addig pedig spórolás van.
Spórolás... Ugyebár már említettem hogy a kocsi használatot mellőzzük amennyire csak lehet. Tömegközlekedve 2 óra az út, bringával kombinálva 1:40 volt az első két próbálkozás. Azóta sikerült az időt lefaragni 1:30-ra, mégpedig úgy, hogy csak a Vágóhíd és a Batthyány tér között tekerek, ott pedig felszállok a szentendrei hévre, és a Filatorigátig utazom vele. Onnan pedig kb. 3-4 perc alatt már a munkahelyen vagyok. Ez így tök frankó, élvezem is, csak azt nem tudom mi lesz velem ha már hideg lesz, és nem tudok bringával menni... Az lesz az igazán kemény időszak.
Aztán a spórolással kapcsolatosan kiderült, hogy legalábbis ebben az első spórolós hónapban nem igazán tudjuk tartani a kitűzött tervet. Persze volt most plusz kiadásunk is (ruházkodás), de botorság lenne erre fogni, hiszen minden hónapban lesznek extra kiadások. Majd hó végén összesítjük a dolgokat - merthogy Google Docs-ban vezetjük a kiadásokat, és megnézzük hogy milyen költségtípusból tudnánk leginkább lefaragni.
Meg aztán ott az új reménység, a tőzsde. Körülbelül két hete hogy belevágtam a tőzsdézésbe. No senki ne gondoljon arra, hogy feltettem a spórolt pénzünket. Persze, abból utaltam át a tőzsdés számlára 50.000 forintot, indulásnak. Az első pár napban nagyon sok sikerélményem volt, minden összejött, így 4 nap leforgása alatt 6% hozamot értem el. Utána jött a feketeleves, sorozatos bukták. a 6% szépen lassan visszaolvadt 2% alá. Rá kellett jönnöm, nem eszik olyan forrón a kását. Persze közben rengeteget olvasok a témáról, elmentünk ingyenes előadásra is, szóval próbálom képezni magamat. Az eredmény talán látszik is, már 2.4%-ra visszamászott a hozam, és van még pár részvényem, amit ha jelen pillanatban eladnék, nyereséges lenne. Az 50.000 forinton felül pedig kizárólag olyan pénzt vagyok hajlandó a számlára tenni, ami a vállalkozásomból folyik be. Így került a számlára még egy kevés pénteken. A pénzbefizetéssel együtt pedig keretszerződést kötöttem shortolásra és tőkeáttételes ügyletekre. A shortolás lényege, hogy eső ágban lehet pénzt keresni vele. A tőkeáttételes ügylet lényege pedig hogy mondjuk nekem csak 100 forintom van, mégis vásárolhatok 500 forintért hitelbe részvényeket. Persze ez nem célom, de a short-os szerződéshez muszáj volt ilyet kötni. A shortolás amúgy pont jól jött volna, mikor bukóban voltam. Minden lefele ment, de ugyebár én még csak az emelkedő trendekre játszhatok. Hazárdíroztam, buktam, ennyi. Tanulópénznek tökéletes volt.
Ezen kívül említésre méltó esemény még az új állat érkezése. Kriszti egyik este egy csincsillával tért haza, amit az utcán talált. Jó fejnek tűnik az új szerzemény, bár van úgy amikor látszik rajta hogy direkt szívat minket. Múltkor Kriszti kiengedte. Én későn értem haza, Moncsi teljesen ideges volt, mert Kriszti elment otthonról, ő meg nem bírta megfogni a csincsillát. Majd én! - Mondtam lelkesen, de rá kellett jönnöm hogy a kis rágcsáló baromi gyors tud lenni - és imád szórakozni az emberrel. Néz a nagy gombszemeivel, közel enged, hagyja hogy simogassák. Mikor azonban meg akarod fogni, berohan a konyhaszekrény alá. Persze nincs ott sokáig, szinte rögtön ott van megint előtted és néz rád azokkal a fekete szemekkel.
Szóval eseménydús volt az elmúlt két hét. Most talán kicsit "unalmasabb" lesz, nem lesz annyi munkám sem, és új állat érkezésére is elég kicsi az esély. Aztán pénteken irány a nyaraló, lomtalanítás, rámolás, metszés.
