Peches napom volt tegnap. Az egész úgy kezdődött, hogy autóba ültem.

Rohangálós nap volt tegnap, többek között az építésügyre is el kellett mennem hogy végre leadjam az engedélyezési tervet és annak mellékleteit.

Persze alapból későn indultunk. A házból kilépve a jéghideg szél és a vízszintesen eső csapadék borzolta a kora reggel egyébként is morcos ember idegeit. Autóba ültünk, és Budapest felé vettük az irányt. Nem jutottunk messzire, Szigetszentmiklóson a lakihegyi toronynál hatalmas dugóba futottunk bele. Persze gondolhattuk volna hogy ilyenkor mindenki esernyőnek és széldzsekinek használja hőn szeretett járművét.

A dugóban állva én nem szerettem annyira hőn a mi járművünket. Mintha néha-néha kihagyott volna egy henger, leesett a fordulatszám egy pillanatra, majd újra elkapta a ritmust. Majd le és fel és le és fel. Mire végre kiértünk a dugóból, nyilvánvalóvá vált, hogy az autó erősen rángat is. És menni sem akar túlzottan. Pedig most lettek kicserélve a gyertyák és a kábelek. Reménykedtem azért benne, hogy csak az extrém párás körülmények okozzák az autónál a zavart.

Mikor beértem a munkahelyre, fel akartam nyitni a motorháztetőt, hogy lássam, mi az ami párás, illetve hogy megmozgassam kicsit a gyertyakábeleket. Nyúltam a motortérnyitó kallantyúhoz, és meghúztam. Semmi nem történt... Valószínűleg elszakadt a bowden. Hurrá, most nem tudom kinyitni a motorteret, ha másért nem is, de emiatt mehet szervízbe, hogy lebontsák a kocsi elejét, és behúzzanak egy új drótot.

Ebéd után indultam Vörösvárra. Nem mondhatom hogy nyugodt voltam mikor beültem az autóba, azonban úgy tűnt, igaz volt a sejtésem. A mélygarázs viszonylagos száraz körülményei között magára talált az autó, és jelentős mértékben javult az autó viselkedése.

Az építésügyön végülis leadtam a papírokat, de hogy még jobb legyen a napom, ott helyben fel is szólítottak hiánypótlásra, ugyanis a statikai, tűzvédelmi és hőtechnikai számításokból a leadott 3-3 példány mellé le kéne adni egy negyedik példányt is.

Gyerünk, vissza dolgozni. Este a meló és egyéb intéznivalók után elindultam a gumishoz. Ideje feltenni a téli gumikat. Az eső természetesen szakadt. Ahogy fordultam be a gumishoz, a vezetőoldali ablaktörlő megadta magát, nem mozdult semerre sem. Alapvetően nem esnék ilyen esetben pánikba, mert egyrészt már volt ilyen hibajelenségem az utasoldali ablaktörlővel, másrészt pedig mert 1 perc alatt házilag orvosolható, jó esetben puszta kézzel, rosszabb esetben egy segergyűrű és egy fogó felhasználásával. Csakhogy ehhez az egyszerű művelethez egy dolog elengedhetetlenül fontos: fel kell nyitni a motorháztetőt, az pedig mint tudjuk - egészséges bowden hiányában - nem lehetséges.

Szerencsére mire este újra Szigetszentmiklós felé vettük az irányt, az eső elállt, és csak Budapest területén okozott kisebb zavart az autók által felvert víz. Ilyenkor örül az ember a piros lámpának. Ki lehet ugrani a kocsiból, és kézi erővel megmozgatni a magatehetetlen ablaktörlőt.

Végülis gond nélkül hazaértünk, és az autó is "meggyógyult", megszűnt a rángatás. Hétvégén talál lesz rá időm hogy megnézzem, hátha ki tudom nyitni valahogy a motorteret. Addig meg úgysem használjuk az autót.