Eljött ismét az év vége, és vele együtt az új év kezdete is. A szilvesztert személy szerint mindig úgy élem meg, mintha valami új dolog kezdődne, pedig mint tudjuk, a naptár lecserélésén kívül túl sokat nem lehet észrevenni az évváltásból. A napok jönnek és mennek, az élet is zakatol tovább.

Azonban ilyenkor mégis jó alkalom nyílik arra, hogy az ember összegezze az óévben elért eredményeit, és erőt merítsen az újév kihívásaira.

2009 pedig bárhogy is nézzük, sok mindent hozott számomra / számunkra. Hogy egészen az év elejéről induljunk, 2009 januárban indítottam útjára ezt a blogot. Legnagyobb örömömre olyan emberekhez is szólhattam vele, akiket személyesen nem is ismerek, csak valahogy rátaláltak erre a kis webnaplóra. Például úgy, hogy "dombház"-ra kerestek a google-ben. (erre a kulcsszóra jelenleg 7. helyen hozza a google a blogot, de ha elkezdődik az építkezés, valószínűleg még jobb helyezést fog elérni.)

Aztán a telekkel kapcsolatban is végre sikerült elérni, hogy a nevünkre kerüljön, még ha olyan sokat is kellett várni rá.

Barátokkal buliztunk, kirándultunk, lelkeket ápoltunk. Házat terveztünk és bürökrácia miatt idegeskedtünk. Költöztünk, rámoltunk, Moncsiéknál a pici szobát megszoktuk. Talán anyósomék is megszoktak minket. HÉV-eztünk és BKV-ztunk.

És természetesen a 2009-es év legnagyobb örömhíre, hogy Moncsi szíve alatt növekszik egy kis élet, aki már a pocakban való létével is átformálja gondolkodásunkat. Mindazt, ami eddig magunk miatt tettünk volna meg, most már miatta is tesszük.

És most, 2009 utolsó óráiban már érezzük a pici miatti változást. Körülbelül az elmúlt 15 évben a szilvesztereket házibulival ünnepeltük a barátokkal. Pezsgőlocsolással, hatalmas tivornyákkal. Most pedig itt voltam egy házibuliban, barátokkal. Pezsgőlocsolás helyett kisebb és nagyobb gyerekekkel, csendesen, zene nélkül. És bár féltem tőle, hogy milyen lesz az első "csendes" szilveszter, azt hiszem már nem is hiányzik annyira a tivornya.

Éjfélkor azért koccintottunk pezsgővel. Ki hagyományossal, ki pedig alkoholmentessel. Utána a fiúkkal kimentünk az udvarra, hogy megnézzük a faluban fellőtt tüzijátékokat. A többiek fázhattak, mert elég gyorsan visszamentek a lakásba. Én pedig ott áltam a szakadó esőben, néztem a színes rakétákat és pedárdákat, miközben arra gondoltam: nem a 2010-es év lesz életünk legkönnyebb éve. Tavasszal kezdődik az építkezés, nyár elejére pedig bizony számolnunk kell a kis jövevény érkezésével is. Természetesen a munkahelyen is helyt kell állni, és minden bizonnyal nem lesz egyszerű az ingázás a Szigetszentmiklós - Aquincum - Pilisjászfalu háromszögben. Ennek az ingázásnak a kiküszöbölésére még ki kéne találni valami jó megoldást.

Egyszóval fel kell kötni a gatyát, de ettől függetlenül nem félek 2010-től. Tudom hogy nehéz lesz, kemény lesz, de biztos vagyok benne, hogy sok örömünket leljük majd az újévben.

Kedves barátaim, ezúton is hadd kivánjak nektek boldog, és sikerekben gazdag esztendőt!