Nem is olyan régen még úgy festett az építési terület, ahogyan a kis képen látható. Sávalap szinte teljesen kiásva, mehetne bele a vas, meg a beton.
Amire viszont nem számítottunk, hogy a hegyoldalban olyannyira homokos a talaj, hogy simán fel lehetne használni a homokot majd az építkezéshez. Ennek a hátránya viszont az, hogy a az alap egyfolytában beomlik, beszakad. Nem garantálható hogy nem betonozás közben fog beszakadni, ezzel tönkretéve az egészet.
Így aztán ma délelőtt a munkagép elkezdte szépen visszatemetni a sávalap egyik részét, hogy ott egy rámpát képezve le tudjon menni, és az egész pinceszintet leszedni az alap aljáig. Utána megint ki kell mérni a főbb pontokat, és zsaluzatot kell ácsolni, hogy abba mehessen majd a beton. Ha a beton bent lesz, lehet visszatölteni a földet (homokot), az üresen maradt lukakba.
Ez egyrész csúszásszal jár, de ez annyira nem izgat, hiszen az idei tervben csak a pinceszint szerepel, az pedig vígan bele kell hogy férjen. Ami jobban aggaszt, hogy a gépet fizetni kell, az embereknek több munka, szóval összességében megemeli a költségeket. Tény, hogy a talaj lazasága miatt a földmunka valószínűleg nem fog így sem többe kerülni, mint amennyivel kalkuláltunk, és a homok miatt elhagyható lesz a kavicsfeltöltés is, de a zsaluzást nem ússzuk meg.
Igazából akkor tudok majd számvetést csinálni, ha készen lesz a betonozás. Addig is anyáznék persze erőteljesen, de nincs sok értelme. A talaj itt ilyen, ez van. Ez nem a gép, és nem a kőművesek hibája.
