Igen, Ciao... Mindig is tudtam, hogy egyszer el fog jönni ez az időpont, mikor is kénytelen leszek megválni hőn szeretett járgányomtól.
Egyrész nem gondoltam, hogy ez az időpont ilyen hamar el fog érkezni. Másrészt pedig nem gondoltam volna, hogy ilyen későn. Egész pontosan 6 évig, és durván 130.000km-ig volt hűséges társam.
Sosem hagyott ott sehol (illetve egyszer Szeliden, de az nem az autó hibája volt, hanem a riasztóé). Megbízhatóan tette a dolgát, és annyira jó volt vezetni, hogy minden apró kis zörgést megbocsájtottam neki. Mert azért be kell vallani, nekem tökéletes volt, de más biztos talált volna benne hibát. Mint például a nyikorgó kuplungpedál, amit 1-2 évente WD40-es kezelésnek kellett alávetni, hogy elnémuljon. Vagy ott van a zajos ablaktörlő lapát - igaz, amikor az ember egyedül utazik, a zene úgyis elnyomja.
Nagyon szép kis járgány volt ám Ő! 2005-ben még a legszebb gyári Punto kategóriát is megnyerte az Örkényi Punto találkozón. Persze ahogy múltak az évek, ő is ráncosabb lett kissé. Ezek a ráncok a mai napig fájnak. Az első ráncot akkor kapta, amikor a NavNGo-nál dolgoztam. Valami idióta egy kulccsal végighúzta a NavNGo előtt parkoló autókat. Kerkéktől-kerékig. Hogy törne le a keze. A második ráncot jómagam okoztam. Hátra felraktam a bringát, azonban nem figyeltem a rögzítésre, és a bedál kicsit belekarcolt a fényezésbe (mondjuk ez nagy valószínűséggel egy polírozással eltüntethető lett volna). A harmadik ránc pedig Szeliden került az autóra - amikor is az a nyomorult pala a tetőről telibeverte az olasz vas oldalát.
Sok ember csak halkan kuncogott, mikor meghallotta, hogy 1.2-es a járgány. Pedig a 970 kg-os önsúlyhoz mérten az a 80 lóerő, amit a talján mérnökök kihoztak a motorból, igen jónak mondható. Ráadásul ez a 80 ló érzésre is megvan. A váltó áttételezése is kedvemre való volt. Lehetett sportosan váltogatni, viszont az 5. fokozat kényelmesen hosszúra sikerült. Ennek eredményeképpen a Punto országúton / autópályán sok német / francia vasnál halkabb, ugyanis a motor kisebb fordulatszámon forog, mint azokban.
Szóval szó ami szó, nagyon jó autó volt. Ha tehettem volna, ismét olasz autó mellett tettem volna le a voksomat. Azonban az olasz autók használtan drágábbak mint a Megane-ok, Cordobák, és egyéb alternatívák... Lehet hogy a népek rájöttek: az olasz már nem olyan mint régen?
Aminek viszont örülök, hogy egy olyan srác vette meg az autót, aki szintén puntoclub tag. Így biztos lehetek benne, hogy szeretni fogja a Punteszt, és jól fog gondoskodni róla. A kedvenc motorolaját adja, gyári alkatrészekkel látja el. Ezúton is sok problémamentes kilométert kívánok neki!
