A hétvégét Szeliden töltöttük. Jó volt újra ott lenni, régen is voltunk, és nem is nagyon tudjuk, hogy mikor jutunk le újra. Talán még Májusban egyszer, de utána pici Adéllal valószínűleg nem fogunk utazgatni. Meg persze remélhetőleg az építkezés is beindul addigra.
Péntek este érkeztünk, sajnos csak 9 óra körül. 5 körül indultam a munkából Balázsért (Moncsi hugának a kedvese). Úgy számoltam, hogy fél 6-kor fel is tudom venni a srácot, de köszönhetően néhány balesetnek, illetve a Ferencváros-Újpest mérkőzés stadionon kívül eső eseményeinek, fél 7 volt, mire megérkeztem Balázshoz. Persze a fent említett indokok miatt az egész város be volt állva, úgyhogy csak fél nyolcra értünk ki Szigetszentmiklósra.
Lényeg, hogy 9-re leértünk. Megvacsoráztunk, majd beszélgetni kezdtünk. Apósom említette, hogy reggel megy pecázni. Bár nem vagyok horgász (unalmasnak tartom), azt mondtam neki, eljövök vele. Szerintem nem nagyon hitt a dologban, mert reggel fél ötkor, amikor meglátott az előszobában eléggé elkerekedtek a szemei.
Ő pecázott, én fotóztam. Nagyon szép a tó napfelkeltekor is - bár ezt már láttam egy párszor, például bulik után, de mégis más kipihenten nézni, mint kvázi-részegen.
Lecuccoltunk a csónakhoz, és útnak indultunk. Szerencsére nem volt hideg, bár egy kicsit fújt a szél, a felkelő nap melegét szinte azonnal érezhettük a bőrünkön.
A horgászat eredménye egy süllő lett. Mondhatni, egy halat fogtunk... Igazi csapatmunkában. Történt ugyanis, hogy körülbelül fél 6 és 9 óra között egy árva kapás sem volt, bárhova is dobta apósom a botokat. 9 körül megelégeltem, és rámutattam egy pontra a nádfal előtt: "Oda dobjad Pista bá'! Érzem, ott lesz a süllő..."
Nem is kellett sokat várni, 10-15 percen belül kapásunk volt. Igen, kapásunk, mert én láttam meg, és jeleztem Pista bá' felé, aki békésen szunyókált a csónakban. Végülis a halat megakasztotta, én pedig megszákoltam. Mi ez, ha nem csapatmunka?
Bár igaz, hogy nem szeretem a horgászatot, és csak 4 órát aludtam azon az éjszakán, de a hajnali tó szépsége, és a fényképek készítésének öröme miatt abszolút megérte felkelni. Azt hiszem, ha lesz rá lehetőségem, máskor is elmegyek "horgászni".
