Végre egy hosszú hétvége. Végre három egybefüggő munkaszüneti nap. Még akkor is ha több teendőnk és programunk volt mint egy sztenderd kétnapos hétvégén...
Eljött húsvét. Idén sikerült a pénteki nap úgy, hogy nem ettem húst. Bár kétségtelenül sok kísértés ért a nap folyamán, de ellenálltam. Péntek este például Kotlár Petiékhez voltunk hivatalosak zsíroskenyér-lilahagyma partira. Szerencsére nem csak zsíros- hanem vajkrémes kenyér is volt, így azt tömtem a bendőmbe.
Jóval éjfél után értünk haza, másnap pedig korán akartam kelni, hogy még 11-ig dolgozhassak a legújabb pénzkereseti reménysugáron. Szerencsére Volker segítségemre van a fejlesztésben, így sokkal gördülékenyebb a munka. Remélem hogy ezt munkakapcsolatot hosszú távon fent tudjuk majd tartani.
Szóval 11-kor irány a fürdőszoba, készülődés, 12-re Anyunál kell lenni, jönnek a gyerekek meg a nyuszi, no és persze a hidegtál :). Ebéd után keresztlányunkat, Szonját lefektette "Ana" aludni, mi meg rohantunk haza, hogy összepakoljunk, és visszaérjünk mire felébred. Fél négyre értünk vissza, jöhetett a nyúl.
Miután lerendeztük a nyulat, kocsiba be, ablakot le... Irány Szigetszentmiklós, ott felvettük Moncsi tesóját - aztán irány tovább, még 90km és máris a Szelidi tónál vagyunk a nyaralóban. Ekkor már 6 óra volt, úgyhogy itt is jött a hidegtál és a nyúl. Vacsi után sétával vezettük le az aznapi hidegtálak által okozott gyomortájéki feszültséget.
A nyaralóba visszatérve láttuk, hogy távollétünkben egy süni őrizte a házat. Csináltam is róla pár fotót, és bár a vakutól rendszeresen megijedt és összegömböjödött, azért jó modellnek bizonyult.
Nemsokára befutott Zsombi is, kiültünk a teraszra beszélgetni, és közben a mostanában jól bevállt búzasört kortyolgattuk. A társalgást az erdő felől érkező avarcsörgés szakította félbe. Egy róka járt arra. Megállt a kerítés mellett, és megnézett minket. Nem tűnt túlságosan ijedtnek. Miután nyugtázta, hogy eddig nem látott minket, és igazából most sem számított arra, hogy emberekkel találkozik, komótosan elballagott a tó irányába.
Másnap fél kilenc körül ébredtem. Készítettem magamnak egy szendvicset és átbattyogtam a mi nyaralónkba. Tesómék is akkor érkeztek. "Nyáriasítottuk" a nyaralót, tehát feltöltöttük a rendszert vízzel. Nekiálltam takarítani kicsit, mert ilyenkor tavasszal mindig sok légyhulla van a nyílászárók környékén. A takarítás befejeztével vettem csak észre, hogy a fürdőszobában a mosdó alatt ázik a fal. Hurrá mondom, egy cső biztos elrepedt. Víz elzár / leenged, vízvezetékszerelőt kell keríteni... Húsvétkor reménytelen, talán majd hétvégén.
A művelet végeztével visszatértem Moncsiék nyaralójába. Miután az ebéd még nem volt készen, Krisztivel elmentünk futni. Mondhatom nem futottunk túl sokat, de nekem másnapra izomlázam lett tőle. Az ebéd kicsit elcsúszott, fél háromkor kezdtünk el enni. Ez önmagában nem lenne probléma, de Zsombi 3-tól várt minket bográcsban főtt csülökkel és sonkával. A főtt csülök egy részét még egy speciális edényben, a remuskában össze is sütötte egy kis hagymával, fehérborral.
Mondanom sem kell, nem tudtam túl sokat enni. Elkezdtünk beszélgetni, majd mikor hét óra körül gyerekfürdetésre került a sor, Moncsival elmentünk sétálni. Kilencre értünk vissza Zsombihoz. Innentől kezdve gyerkőcök és anyukák nélkül folytatódott a program. Ennek eredményeképpen a hangulat viszonylag magasra hágott. Hirtelen felindulásból a tópartról a házhoz cipeltünk egy jó hárommázsás farönköt is. Volt még egy rönk a parton, de az már sokkal nehezebbnek bizonyult, így azt nem vittük fel.
Eljött hétfő reggel. Viszonlag korán ébredtem, de hiába, még mindenki aludt. Meg kellett várnom míg felébrendnek az emberek, utána tudtam locsolkodni. Túl sok időnk sajnos nem maradt így, 12-kor indulnunk kellett Budapest felé, mert délután Keresztszüleimhez voltunk hivatalosak. Onnan nyolc óra után értünk haza, fáradtan, de mégis jókedvűen.
Kellett ez a három nap... És nemsokára május 1, aztán pedig pünkösd...
