Tegnap volt kedves feleségem névnapja. A jeles alkalomból a reggeli kávét kis csokoládé kíséretében szolgáltam fel. Persze nem gondoltam úgy, hogy csak ezzel a kis figyelmességgel kedveskedjek Moncsinak.
Munka után a Mammutban találkoztunk. Mondtam Mónikának, hogy menjünk el valahova, bárhova, amihez kedve van, és töltsük együtt az estét. Rövid tanakodás után úgy döntöttük, hogy ismét leendő telkünk és lakhelyünk felé vesszük az irányt.
Útközben megálltunk Pilisvörösváron az Emil cukrászdában egy kávéra. Aki arra jár, érdemes betérnie. Finom kávékkal, csodás süteményekkel várják a vendégeket.
Amikor megérkeztünk a telekhez, még sütött a nap. Nagyon jól esett a friss levegő. Így belegondolva nem is voltunk még kint a teleknél úgy, hogy minden zöld legyen. Ahogy leendő telkünkön mászkáltunk, az általunk gondolt telekhatártól nem messze megláttam egy karót. Hoppá, talán már ki van tűzve a telek. Gyorsan végignéztük a telek sarkait, és bizony, egy-egy kövekkel körberakott karó jelezte a földmérő nyomát. Jó végre úgy ránézni arra a füves-bokros területre, hogy pontosan tudjuk mettől - meddig tart. Ráadásul most már biztosan látszik: a közművek telken belül vannak.
Tettünk még egy-két kört a környéken, majd elindultunk. A következő állomás az Üvegtigris forgatási helyszínénél lévő étterem volt. Kettesben, gyertyafénynél vacsoráztunk. Rajtunk kívül senki nem volt ott, így a vacsora igazán romantikusra sikerült.
Este tíz órára értünk haza, az este megkoronázásaként még ittunk egy pohár Chardonnay-t. Szép este volt.
