E
lraboltak... Nem más, mint kedves Feleségem. Szülinapi meglepetés volt, igaz 1 héttel előrehozva, de miután elég sűrű a program, és Adél is egyre inkább kikívánkozik anya hasából, ez lett a kiválasztott időpont.
Persze én nem tudtam semmiről. Pontosabban sejtettem, hogy Moncsi készül valamivel, mert mindenkinek azt mondta, hogy van programunk a hétvégére. Igazából csak szombat reggel szembesültem a ténnyel, és az uticélunkkal. Moncsi néhány képet mutatott a notebookján, hogy ismerős-e... Ismerős volt, de nem tudtam honnan. Talán a csipa miatt nem láttam rendesen. Végülis kis segítséggel rádöbbentem: a képeken a soproni Moha panzió látható... Egyszer voltunk ott kajálni, mikor drága feleségem Sopronba jelentkezett doktorizni. Egy hegy tetején, a fenyves közepén álló ház. A legközelebbi épület 3km-re. Csend, nyugalom.
A hétvége viszont elég pechesre sikerült. Ott van ugyebár rögtön az időjárás. Viharos szél, eső, 6 fok. A szombati érkezés után megebédeltünk, majd úgy döntöttünk, hogy az időjárásra való tekintettel mozizni indulunk a városba. Be is ültünk az Exférj újratöltve című filmre. Könnyed szórakozás, egyáltalán nem bántuk meg, hogy ezt a filmet választottuk. A film után aztán visszamentünk a szállásra, kockapókereztünk, lefürödtünk, és aludtunk egy jóízűt. A jóízű alvást csupán az zavarta meg, hogy a szomszéd szoba erkélyén a szél csapkodta a szúnyoghálót.
Vasárnap ébredés után reggelizni indultunk. Reggeli közben szomorúan nyugtáztuk, hogy bizony még mindig eléggé ramaty az idő. Sebaj, menjünk be a városba, nézzünk körül. 2 pulcsi és széldzseki is volt rajtam, mégis fáztam. Az üzletek mind zárva. Meg akartuk nézni a tűztornyot, de épp felújítanak valamit, úgyhogy nem jutottunk a közelébe. Az egyik bezárt kávézó mellett azonban megláttunk egy plakátot a falon: "Magyar vágta előfutam, Nagycenk". Pont most van, de jó, Nagycenk nincs is messze, nosza menjünk át a Széchenyi kastélyba.
Onnan tudtuk, hogy jó helyen járunk, hogy rengeteg autó parkolt a környéken. Örültünk, hogy értelmes programot találtunk. Örömünk nem tartott sokáig, ugyanis a kastély udvarán egy másik plakát hirdette, hogy az időjárásra való tekintettel a futam elmarad. Miután eléggé át voltunk fázva, Moncsi ajánlotta, hogy üljünk be a kastély kávézójába, és igyunk egy forró kávét. Ahogy haladtunk a kávézó fele, feltűnt, hogy tele van. Nem véletlenül volt tele, az ajtón egy tábla megálljt parancsolt nekünk: A Sopron Bank zártkörű rendezvénye...
Hurrá, ebből nem lesz kávé. Elővettük hát a GPS-t, és megnéztük, milyen látnivaló van még a közelben... Fertőrákos, barlanglakások... Szuper, indulás... Majd újabb pofon... Ugyanis a céltól körülbelül 100 méterre egy fa keresztbe dőlt az úton. Szép nagy fa volt, és erdei út, így gyalogosan sem volt esélyünk megkerülni az akadályt.
Végül a Fertő-tóhoz mentünk, ahol beültünk egy kávézóba, ahol csak mi voltunk. Persze, ki másnak jutna eszébe ilyen időben oda menni... Miután még eléggé korán volt, és valami programot mindenféleképpen szerettünk volna, ismét a moziban kötöttünk ki. Ezúttal a Párterápia című filmet választottuk, ami hasonlóan jó volt mint a szombati film.
Mozi után visszatértünk a szállásra, és megvacsoráztunk. Az egyik felszolgáló hölgy vacsora közben odajött hozzánk, és szólt, hogy álljunk majd hátra a kocsival inkább, mert ilyen szélben nehogy rádőljön egy fa. Így is tettem, mint kiderült, hiba volt... Fa nem dőlt ki, viszont az autó, ami mögé beálltam - és minő irónia, pont a hölgyé volt - este kilenc körül nagy lendülettel belénktolatott. A motorháztető horpadt - gyűrődött - karcolódott. Most várom a betétlapot postán... Szegény autó vonzza a tolató nőket...
Összességében azonban nem lehet panaszom a hétvégére. Valóban jól éreztük magunkat a pechsorozat ellenére is. Jó volt kettesben. Ki tudja hány év múlva lesz újra alkalmunk ilyesmire...
