Ahogy a téli időszámítás sötétsége visszatért a hétvégén, úgy térek vissza én is a blogomhoz. Hosszú, és nehéz időszakon vagyok túl, remélhetőleg az eredmények sem maradnak el. Egyelőre annak az élvezete jut osztályrészül, hogy újra írhatok ide, és nem munka ürügyén görnyedek a gép felett este 9-kor.
Meg persze látom azt is, hogy ezt a posztot körülbelül fél óra alatt megírom, és nem hajnal 2-3 körül jutok el arra a szintre, hogy felálljak a gép elől, és elinduljak hazafelé, hogy aztán hajnalban se tudjak aludni, mert az elfogyasztott kávémennyiség megbosszulta magát.
Mert hogy ez sajnálatos módon heti rendszerességgel, akár heti több alkalommal is előfordult velem. Szűk határidők, milliónyi teendő szipolyozta ki minden energiámat. Hetente átlag 1 napot kivettem, hogy legalább a főállásomban ne kelljen helyt állni. Persze ilyenkor sem lazsáltam, hanem az új vállalkozás első projektjén dolgoztam - reggel 9-től egészen a már említett hajnali időpontokig. Mint például itt is látszik: http://www.vallalati-it.com/2010/09/eletkep/
Árpi társam hősiesen kitartott mellettem, kezem alá dolgozott, előkészítette az előkészíteni valókat, és láthatóan Őt is megviselte a rengeteg átdolgozott éjszaka. Minden tiszteletünk természetesen a feleségeinkké, akik nem hogy nem tették szóvá éjszakai kimaradásainkat, de még motiváltak is. Támogattak minket a fejlesztés teljes hosszában. Nem tudom, hogy e nélkül vajon bírtuk-e volna idáig.
Történt persze sok minden az elmúlt időben, de ezekre sokszor csak homályosan emlékszem. Az mondjuk határozottan bennem van, ahogy Isti, pici lányom keresztapukája mesélte, hogy az üzemorvosuk egy autogyro-val szokott repkedni. És hogy épp találkozásunk előtt 1 nappal zuhant le / borult fel a szerkezettel. Egy csuklótöréssel megúszta az esetet. Két dolog jut erről eszembe:
- lehet, hogy biztonságosnak mondják, de ha hibázol, ezt is össze lehet törni
- lehet, hogy össze lehet törni, de ha egy csuklótöréssel megúszható, akkor mégiscsak biztonságos.
Franc se tudja... A repüléstől mindenesetre nem vette el a kedvemet. Olcsósága miatt a hátimotorozás is megfordult már a fejemben. Tudjátok, ez az, amikor egy siklóernyő alatt lógó emberke hátán egy bazi nagy propeller van, és úgy halad. Mondjuk egyik kollegám épp a hetekben vágta magát földhöz siklóernyővel, neki néhány csigolyája repedt / tört el. Szerencsére nagy gond nincs, néhány hétig nem szabad ülnie. Szóval akkor már inkább a csuklóm, mint a gerincem.
Aztán újra előkerült a modellezés. Annyira be vagyok sózva az autogyro-val kapcsolatban, hogy elhatároztam, építek egy ilyen modellt. Szépen el is terveztem mindent, és neki is álltam volna, hogy összeépítsem a szerkezetet, amikor sajnálatos módon kiderült, hogy mind a három LiPO akksi megadta magát az állásban, annyi energiát nem lehet beléjük szuszakolni, hogy azt mondhassa a vevő: bip.
A motoros szezon is véget ért. De legalább azt kiteszteltem, hogy 5 fokban már lehet robogózni - alul dupla rétegű nadrágban, felül pedig póló - pulcsi - esőbélés - motoroskabát kombinációban. 8 fok alatt pedig érdemes síkesztyűt húzni. A héten gyönyörű idő volt eddig, és maradék pár napra is az átlagosnál melegebb időt jósolnak. Nagy kedvvel pattantam tehát tegnap robogóra. Gondoltam kihasználom még, amíg lehet. Sajnos ez csak egy napig tartott, ugyanis tegnap, mielőtt hazaértem volna, a ház előtt 1-2 kilométerrel defektet kaptam. Valami szerszámos láda borulhatott az útra, mert ezeket szedtem ki a gumiból:
Reggel első utam a gumishoz vezetett, itt van pár sarokra. Gondoltam, odáig eltolom a mocit, ha fogad. Sajnos azt a választ kaptam, hogy a hátsó kereket nekem kell valahogy kiszerelnem és úgy odavinni. Este már sötét van, leghamarabb hétvégén tudok nekiállni a projektnek, de akkor már túl sok értelme nem lesz, mert újra itt a hideg.
Időközben elkészül az új vállalkozás arculati anyaga is, amit elfogadtunk Árpival. A grafikus jelenleg az online megjelenésen dolgozik. Amint kész a weboldal, be fogom linkelni a blogba.
Hétvégén került megrendezésre a szokásos szelidi záróbuli. Talán a túlzott munkától legyengült szervezetem, talán a kevés nap közben elfogyasztott kaja lehet az oka, hogy egy kicsit jobban becsíptem a kelleténél. Nagy baj nem volt, de erősen fejembe szállt az ital. Szerencsére a bográcsban készített kaja után rögtön helyrerázódtam.
Életemnek talán ez az első éve, amikor megvisel az óra átállítása. Mert hogy az órákat könnyű átállítani, de Adélt kevésbé. Persze tegnap is 9 körül aludt már, aminek baromira örültünk, viszont az nem olyan nyerő, mikor reggel hatkor kukorékol. Moncsi szegénykém meg is betegedett, így a reggel 6-os szoptatás után enyém a kölök. Így mostanában korán kelek, emiatt korán is fekszek.
Talán jövő hét elejére helyreáll a rend, és kialhatom magam. Legalábbis nagyon remélem...
