A héten leesett ónoseső alaposan lerontotta a hétvége élvezeti értékét. Azt terveztük ugyanis, hogy múlt héthez hasonlóan ma is felkötjük a nyúlcipőt néhány haverral, és elmegyünk egy szép tóra korcsolyázni. Azonban szerdától folyamatosan rossz híreket kaptam ezzel kapcsolatban.
Először is néhány emberke jelezte, hogy sajnos a hétvége nem megfelelő időpont számára. Aztán jött az ónoseső, ami miatt már aggódni kezdtünk hogy milyen állapotú jéggel lesz dolgunk. Majd ismét lemondta 1-2 ember. Végül úgy nézett ki, hogy jó ha 4-5 ember ott tud lenni a korizásnál. Aztán tegnap az egyik ismerősünk, aki a szóban forgó tóhoz közel lakik, telefonált tesómnak: A jég siralmas. Ráesett egy csomó ónoseső, aztán 3cm hó, aztán a hó elkezdett olvadni.
Szóval úgy döntöttünk, kihagyjuk ezt az alkalmat, még akkor is ha a következő hasonló alkalomra éveket kell várni. Mert hát tudjuk, hogy mostanában nincsenek olyan telek, hogy végig be legyenek fagyva az állóvizeink. Sőt, jó ha egyáltalán befagynak...
Pedig a korizás mellett a hobbimnak - modellezésnek - is szenteltem volna pár tízpercet. Múlt héten is vittem a repülőgépet, és nagyon élvezetes volt a hatalmas sík felület felett szélcsendben repülni. A repcsin azonban nincs futómű, hogy minél könnyebb legyen. Így aztán felszállni kézből kell, leszálni pedig leállított motorral, aminek eredményeképpen nem lehet túlságosan smooth landolásokat véghezvinni. Sokat agyaltam egy levehető futóműmegoldáson, de sosem volt jó ötletem. A jég viszont ihletet adhatott. Arra gondoltam, hogy lehetne csinálni egy "szántalp" szerű dolgot. Depronból kivágni 4x ugyanazt a formát. Kettőt-kettőt összeragasztani, majd csiszolópapírral áramvonalasra csiszolni. A formánál fontos hogy legyen benne egy 5 - 5.5 mm magasságú kivágott rész, amit szépen rá lehet húzni a szárnyra. A depron kicsit rugalmas, így a 6mm vastag szárnyra szerintem rá lehetne húzni, és talán ott is maradna. 1 szárny - 1 talp. Így aztán már jégen végre lehetne hajtani a le- és felszállást. Sajnos ezt most nem tudom kipróbálni. Viszont ha bevállik, továbbfejleszthető oly módon, hogy a talpakra kereket rak az ember, így aszfalton is bevethetővé válik a madárka.
Aztán tegnap este vásárlás közben kávéztunk egyet. Ennek hatására éjjel egyig nem bírtam aludni, TV-ben semmi jó nem volt, netezni nem akartam, szóval csak vergődtem. Egy dolog volt, ami felvidított: Volker írása arról, hogy mennyi cuccot cipel magával. Érdekes, mindig mikor találkozunk nála van a hátizsákja. De sosem gondoltam bele, hogy mennyi felesleges cuccot cipel magával. Persze ő erre biztos azt fogja mondani, hogy semmi sem felesleges, mert szökőévente egyszer jól jöhet ha nála van :)
Szóval a korizás és repítés is elmaradt. Viszont legalább kettesben tudom tölteni az időt az én kedves, szép, és szeretetreméltó feleségemmel :)
