Tegnap volt Kal barátunk születésnapja. Annak rendje és módja szerint Kal, Volker és jómagam felkerekedtünk, és elmentünk a már-már törzshelyünk számító Acapulco Pub-ba. Az este hagyományos születésnapi sörözésnek indult, így nem is számítottunk rá hogy micsoda "kalandban" lesz részünk.
A szomszéd asztalnál ült egy öt fős társaság. A kor- és nem szerinti megoszlás a következő volt: 1 fő fiatal férfi, 3 fő fiatal lány, 1 fő középkorú (vagy középkorú+) hölgy. Békés és vidám sörözésünk közben már feltűnt a társaság, elég jó hangulatban töltötték az estét. Hárman egymás közt meg is beszéltük, hogy a három ifjú hölgy kellemes alkatú teremtés.
Éppen egy sztori közepén jártunk, mikor arra lettem figyelmes, hogy egy tenyér/alkar nehezedik vállamra. Mondhatom meglepődtem, főleg mikor ráébredtem, hogy a középkorú hölgy (mint megtudtuk, Ágnes) szeretne valamit közölni társaságunkkal. Tekintettel az általa elfogyasztott alkohol mennyiségére, elég lassan, vontatottan beszélt, bár ki tudja, lehet hogy egyébként is ilyen a beszédstílusa.
Uraim, nem gondolják, hogy illene felkérni táncoli a másik asztalnál ülő csinos hölgyeket?
A kérdés elhangzása után próbáltam kicsit messzebb húzódni a hölgytől, de annyira jól érezhette magát a vállamra támaszkodva, hogy mozdulni esélyem sem volt. Így hát kifejtettem neki, hogy én sajnos már nős vagyok, és erre tárgyi bizonyítékként gyűrűt is tudok mutatni. Kal nem volt ilyen szerencsés, Ő csak abban bízhatott hogy "Én is majdnem nős vagyok" mondatát elfogadják. Szegény Volker nem tudott mit mondani, csak zavartan mosolygott. Ekkor csapott le Ágnes megsemmisítő mondata, amit nem tudtunk hova tenni:
Uraim, lögyböljünk!
Kiderült, hogy a hölgyek (és az úr) Ágnes napot ünnepelnek. Nagyon szerették volna ha átülünk az asztalukhoz, de mi tartottuk a frontot. Később mikor a rádió halk zenéjére a díszes hölgytársaság táncolni kezdett, megfordult a fejünkben hogy átülünk az asztalukhoz. Kal-t nem nagyon kellett győzködni, ám Volker vagy még mindig zavarban volt, vagy egyszerűen csak túl szerény/félénk/lusta (a megfelelő rész aláhúzandó). Így aztán az "átülési" akció meghiúsult, bár a szomszéd asztal felől továbbra is gyakran hallottuk a következő kifejezéseket, változatos sorrendben:
- Egészségetekre!
- Boldog születésnapot!
- Boldog névnapot!
- Éljenek a szinglik!
- Lögyböljünk!
Ekkor értettük meg, hogy lögybölés = ivás. A névnapi parti hamar eldurvult a sok lögybölés miatt. Először is Ágnesen vettük észre, hogy úgy közlekedik mint a macska, aminek ragasztószalag van az oldalán (részletek itt). Majd az egyik szőke lány kísérte a másikat a mosdóba - valószínűsíthetőleg azért, hogy a lögybölt italokat áthelyezze gyomrából a WC kagylóba. Miután a hölgyek a mosolygós-táncolós fázisból az erőteljes szétcsúszás állapotába jutottak, valószínűleg a fiatal srác nyomásának engedve elindultak hazafelé.
Mi még maradtunk 2 sör erejéig, és továbbra is jól szórakoztunk. Egyébként sem szoktak a baráti sörözések unalmasak lenni, de bátran mondhatom, a hölgyek extra vidámságot okoztak.
Ezt megköszönvén, ezúton is szeretnék boldog Ágnes napot kívánni! Lögybölök rátok!
