Végre eljött az idő, és kedves feleségemmel mi is beléphettünk azon személyek szűk körű, ám dinamikusan bővülő csoportjába, akik Volkerrel a Green's-ben jártak.
Régebben gyakran hallottam Volkertől, hogy "megyünk Imuval sajtlevesezni". Akkoriban mindig mondogatta, hogy milyen isteni ott a sajtleves (és egyéb levesek), melyet cipóban szolgálnak fel. Ahogy teltek, s múltak az évek, egyre több közös ismerősünktől hallottam, hogy voltak Volkerrel sajtlevesezni. Így hát egyre inkább furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy milyen is lehet az az oly sokszor emlegetett sajtlevesezés, mégis valahogy mindig a feledés homályába veszett a terv: egyszer én is elmegyek.
Kedden, azaz az ominózus citromos sztori estéjén valahogy ismét felvetődött a kérdés, hogy el kéne menni a Green's-be. 2 búzasör után könnyedén mondtam Balázsnak: "Ok, menjünk". A válasz még meglepőbb volt: "Mondjuk holnap?"
Erre kérdésre sem esett nehezemre válaszolni, azonban fejem felett Damoklész kardjaként lebegett, vajon mit fog Moncsi ehhez szólni. Szerencsére Moncsi bölcs döntést hozott, így hát szerdán este ellátogattunk a híres sajtlevesezések helyszínére.
Még az étkek előtt elfogyasztottunk Balázzsal 1-1 búzasört és 1-1 röviditalt, Moncsi pedig a régen bevált rumoskóla mellett döntött. Volker hagymalevest, Moncsi tárkonyos pulykaragut rendelt. Bár akármennyire is tudtam volna választani mást az étlapról, nem hagyhattam ki: a sajtlevest meg kell kóstolni!
Jó döntés volt, sosem fogom megbánni. Gusztusos cipótálalás, forró, sűrű sajtlevessel. Az élményt leírni nem lehet, így inkább meg sem próbálom. Egyetlen "hátrányként" azt kell említenem, hogy szépen enni nem lehet. A forró sajt egyik fő tulajdonságát (nyúlékony) azt hiszem senkinek nem kell ecsetelnem. Második fogásként rögtön a desszerthez ugrottunk. Almás krokettet kértem fagylalttal. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy ebben az ételben sem kellett csalódnom.
Az este remekül telt, jóízűt beszélgettünk, majd az utolsó metróval indultunk hazafelé. A Green's-t mindenkinek csak ajánlani tudom. Finom kaják, nagy adagok, és nem utolsósorban: kedvező árfekvés.
Azt hiszem sokszor megfordulunk még ott.
