Tegnap az index.hu-t olvasgatva tudtam meg, hogy jónéhány új filmet vetítenek a budapesti mozikban. Az ajánlóból két film ragadta meg figyelmemet: Made in Hungaria, és Benjamin Button különös élete.

A Made in Hungariát nem szívesen néztem volna meg magamtól, amíg nem látom a trailert. Viszont az előzetes meggyőzött, teljesen más, mint amire az ember számítana a cím alapján. Majd meglátjuk.

Moncsinak délután írtam egy e-mailt, hogy válassza ki melyik filmet nézzük meg. Benjamin-ra esett a választás, és a mozizást sem halogattuk sokáig: a húsz órakor kezdödő előadásra beültünk.

Még a reklám alatt kedvesem a fülemhez hajolt és suttogni kezdett. Párbeszédünk körülbelül ennyi volt:

- Tudod, hány perces ez a film
- Nem, mennyi?
- 166....
- Uhhh...
 

Mindenkinek, akit érdekel a film, azt mondom, ne ilyedjen meg. A 166 perc olyan gyorsan elrepül, mintha egy "hagyományos" hosszúságú filmet néznénk. Esetleg kicsit korábban elfogy a nachos és az üdítő.

A sztori lényege, hogy Benjamin öregembernek születik, és élete során fokozatosan fiatalodik, mintegy szembe utazik az idővel. Régen sokszor gondolkodtam én is azon, hogy milyen jó is lenne ha az ember öregen születne és gyermekként vinné el a kaszás, de a film ráébresztett, hogy ez egyáltalán nem így van.

Az embernek nem nagyon lehetnek barátai, hiszen csak oly kevés időt töltenek el hasonló életkorban. Az egyik öregszik, a másik fiatalodik, így a szakadék csak mélyül. Hasonlóak a problémák a szerelemmel kapcsolatban is.

Százhatvanhat perc... Százhatvanhat perc döbbenet, könnyekkel küszködés, sóhajtozás. Nem semmi. 13 Oszkárra jelölték a filmet, és nagyon csodálkoznék rajta ha kapna többet is. Ezt a filmet látni kell.

Néhány barátomnak meséltem, hogy mikor a Kaméleon című filmet néztük meg múltkor, milyen csend és döbbenet volt hosszú-hosszú másodpercekig a nézőtéren a film vége után. Most azt kell mondjam - az semmi nem volt. Benjamin Button stáblistája talán már a végéhez közeledett, mikor egy-egy ember felállt a székéből. Az emberek nem kezdtek el rögtön beszélgetni, csak zombiként néztek ki a fejükből, és lassú léptekkel haladtak a kijárat felé.

Szomorú film, lelkizős film.

Nagyon jó film.