Az egész sztori egy esős csütörtök este kezdődött. Színházba indultunk, hogy a Radnótiban megnézzük a "Kripli" című darabot. Este hétkor kezdődött az előadás, mi már hat óra után tíz perccel ott voltunk, és parkolóhelyet kerestünk. Amin nagyon csodálkoztam, hogy 50 perc alatt sem találtunk. Szóval a családot kitettem a színház előtt 6:55 tájékán, én pedig tovább kerestem az alkalmas helyet az autó számára. A lehető legkevesebb kedvem volt ahhoz, hogy telefonáljak közben. A telefon azonban megcsörrent. Halk anyázás után megnéztem ki keres. A polgármester volt az.

- Jó estét kívánok, XY vagyok, Z polgármestere.
- Jó estét polgármester úr!
- Zavarhatom egy pár percre?
- Sajnos az a helyzet, hogy épp rohanok, visszahívhatnám holnap reggel?
- Persze, de azért ha nem haragszik, elmondom három másodpercben: kicsit korábban lesz a testületi ülés, holnap döntünk a telek sorsáról.
- Húú, az nagyon jó, köszönöm az információt, most tényleg rohannom kell, holnap hívom.
- Rendben, viszlát!
- Visszhall!

Szerencsére utolsó pillanatban találtam egy parkolóhelyet, így még a darab kezdése előtt pár másodperccel beértem. A Kripli egyébként érdekes darab. Kicsit tragikus, de ugyanakkor van benne egy csomó poén. Azt beszéltük Moncsival, hogy kicsit olyan mint az Üvegtigris, hogy többször kéne megnézni, hogy minden poén előbújjon.

Pénteken aztán nem mertem hívni délelőtt a polgármester urat, nehogy pont a testületi ülés közben zavarjam meg. Este fél hatkor, mikor indultam hazafele, vettem a bátorságot, és felhívtam. Néhány csengés után fel is vette.

- Jó napot Szabolcs, sajnos elkésett, már döntöttünk. Önök vehetik meg a telket.
- Jó napot polgármester úr! Ez nagyon jó hír! Jókor hívom? Szeretnék pár dolgot megkérdezni.
- Az az igazság, hogy éppen a testületi ülés közepén vagyunk, de gondoltam magának felveszem a telefont, hogy közöljem a jó hírt.
- Nagyon jó... őőő.. izé.... nem akartam zavarni közben ne haragudjon, visszahívom később...
- Semmi gond, de majd keresem én, mert nem tudom mikor végzek.
- Köszönöm szépen, visszhall!
- Visszhall!

Nah mondom ez frankó, most már tényleg csak a közművesítéssel kapcsolatban kéne az infó, hogy teljes legyen az örömöm. Este már nem hívott a polgármester úr. Ma reggel nyolckor azonban csörgött a telefonom. Ismét halk anyázás, majd kijelző megnézése, "húbazzeg" felülés az ágyban, és mintha már ébren lennék, lendületesen nyomom meg a zöld gombot a telefonon. A polgármester úr hívott, elnézést is kért a korai zavarásért, de a nap többi részében nem lesz elérhető. Lényeg a lényeg, megkérdeztem, hogy akkor a közművesítéssel hogy áll a telek. Viszonylag jó híreket kaptam ismét. Azt mondta a közműves emberke első blikkre, hogy szerinte már nem kell azon a részen közműhozzájárulást fizetni, de még nem biztos. A héten elmegy a telekhez, és megnézi hogy pontosan mi az ábra. Mindenesetre az előjelek bíztatóak.

A héten, vagy legkésőbb jövő héten találkoznunk kell a polgármesterrel, hogy megbeszéljük a további teendőket.

Végre elindult a dolog. Végre nem csak 1-1 információ van havonta. Hajrá, csak így tovább, meg kell lovagolnunk ezt a hullámot!