Régen nem jelentkeztem már, és felettem tornyosuló teendőim miatt úgy érzem, hogy a ritka posztolás még érvényben marad nagyjából két héten keresztül. Újra sikerült elhavazódnom, de most kivételesen élvezem.

Közben beköszöntött a tavasz, és nem naptári értelemben gondolom. Múlt héten ugyan voltak még hideg napok, és bár mindenki tudta, hogy a rossz idő a tél utolsó gyenge próbálkozása, mégsem örült neki senki. Azóta a hideg, szeles időt felváltotta a tavasz.

Végre süt a nap, jó idő van, és nem fázik az ember fia kabát nélkül sem. Ma volt az első nap, hogy kabát nélkül indultam dolgozni. Mostantól a kabát felesleges sallang, amit nem szívesen viszek magammal. Meg aztán ugyebár hétvégén átálltunk nyári időszámításra. Bár Mónika mindig panaszkodik, hogy megviseli a szervezetét az átállás. 1 óra eltolódás. Engem sosem viselt meg, és nem is értem, hogy Őt miért. Én ilyenkor majd kiugrok a bőrömből. 7 órakor még süt a nap, és én nagyon szeretem ha sokáig világos van.

Ma ahogy munkába indultam, az első fa amit megláttam felvidított. Tele volt kis fehér virágokkal. Mintha popcorn borítaná az ágakat. Ahogy gyalogoltam a parkoló felé, élveztem a tavaszi napsugarakat és a jó időt. Kocsiba be, napszemüveg fel, irány dolgozni. A vidám reggelt némileg feszült délelőtt kísérte. Hangulatjavítónak tökéletesen megfelelelt az, hogy felmentem a tetőre és onnan néztem le a parkra. A madarak csicseregnek, a fű zöld, az ég kék, és minden happy.

Kell ennél több a tél után?