Tegnap ismét öregedtem egy évet. 29 lettem. Ez az utolsó évem, amiben még 2-vel kezdődik az életkorom... Aztán jön a harmadik X.
Szülinapom alkalmából úgy döntöttem, hogy összehívom a szelidi brigádot, és végre főzök nekik valami jó kis bográcsos kaját. Nah persze ez nem olyan egszerű, tekintettel arra, hogy eddig még sosem főztem "önállóan" bográcsban, marhapörit meg abszolút soha nem csináltam.
Pénteken mentünk bevásárolni. Pontosabban Mónika ment csak, addig én elrobogtam anyuhoz a bográcsállványért. Végülis 3,4 kg marhalábszár, fél kg füstölt szalonna, 7 szép fej hagyma, 5 paradicsom és 5 paprika, valamint fűszer került a bográcsba. Kicsit csúszott is a kaja, úgy egy órát. Én úgy gondoltam, hogy a lábszárat kb 10 perc alatt felvágom kockákra. Ebben tévedtem. Egyrészt olyan késekkel kellett dolgozni, amelyeknek a nyele talán élesebb volt mint a penge, másrészt pedig a franc se gondolta volna hogy a marhahúst ennyire macerás lehet megtisztítani. Tesóm segítségével végülis azért sikerült kicsit felpörgetni a dolgot. Amíg a kaja rotyogott a bográcsban jó hangulatban teltek a percek. Dumáltunk, nevettünk. Fogyott a rozé bor és a pálinka is. Jó érzés volt hogy ott vannak a barátok nálunk, és végre én főzhetek nekik. Pontosabban mi főzhetünk. Ugyanis Moncsi készítette a nokedlit.
Végülis a vörösboros marhapörkölt jól sikerült, mindenkinek ízlett. Egyetlen problémaként azt vetették fel, hogy kicsit sótlanra sikerült (többen mondták, úgyhogy elhiszem). Mindenesetre túlságos rossz nem lehetett, mert összesen másfél tányérnyi maradt belőle. Tegnap pont jó volt vacsorára.
Vasárnap aztán rámolásztunk, mosogattunk, rendberaktuk az udvart. Délután még meg akartam reptetni a modellgépemet. Bár ne tettem volna. Történt ugyanis hogy felszállás után 5 másodperccel elkezdett hülyén viselkedni a gép. Mintha a szél dobálta volna. Majd teljes gázt adott magának, orral a föld fele fordult...... majd becsapódott... Rádiózavar. Valószínűleg hurok lehetett az antennán, biztos nem ellenőriztem le jól. Vagy a vevő adta meg magát, nem tudom, majd ki kell tesztelnem. Szóval szegény repülőgépem eleje teljesen összetört és levállt a törzsről. Rossz volt így látni. Valószínűleg javíthatatlan. Így aztán szegény Extra 330 bontásra vár. Kiszedem belőle ami használható, és építek egy új gépet. Nagy valószínűséggel egy kétfedelű gépet fogok összerakni. Fele ilyen vastag anyagból, és karbon nélkül. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg egy durvább leszállásnál is reccsenni fog, de sebaj. Ki akarom próbálni milyen egy igazi, könnyű gép. Valószínűleg a legfájdalmasabb az lesz, mikor darabokra kell törnöm szegény pórult járt gépemet. Nagyon szerettem, végülis ezzel a géppel tanultam meg rendesen repülni. Azt mondják az első gép "elvesztése" a legfájdalmasabb, aztán lassan hozzászokik az ember. Majd meglátjuk.
Szóval lógó orral indultunk el hazafelé Szelidről. Fél 6-ra haza kellett érnünk mert jött egy vevőjelölt, akit érdekelt a lakásunk. Miután elment, ismét kocsiba pattantunk, elmentünk Zsoltért, majd kimentünk a telekhez. Nagyon jó volt. Nyugtató hatással van rám az a hely. Este tíz körül értünk haza. Megnéztünk még egy filmet a tévében, majd szunya.
Kellett is az alvás, ugyanis nagy terveim voltak mára. Eldöntöttem, hogy bringával jövök dolgozni. Térkép szerint 17 km, tehát legyőzhető távolság. Igaz, mikor még a Nav N Go-nál dolgoztam, bringával jártam ha jó idő volt, de az iroda csak 11 km-re volt tőlünk. Ennek ellenére nem esett nehezemre megtenni az utat. Ez részben talán Volker-nek köszönhető, kicsit biztos edződtem a vele való bringázások során. Ráadásul nem is 17km lett az út, hanem egy "hibás döntés"-ből kifolyólag sikerült közbeiktatni egy 3km-es kerülőutat is, így összesen több mint 20km-t tekertem. Átlagsebességem 19.5 km/h volt, pedig nem számítottam rá hogy 17-es átlag felett tudom teljesíteni az utat. Úgyhogy azt hiszem, ha időjárás engedi bringával fogok járni dolgozni. Egyrészt a fogyókúrának is jót tesz, másrészt a pénztárcának is. És persze most már bátran fogok nekivágni a Kőbánya - Római part túrának is Volkerrel és a többiekkel.
