Kirámoltunk, elköltöztünk. Nem volt egyszerű menet.
Az egész valahogy múlt hét előtti vasárnap kezdődött. Már akkor összekészítettünk pár dobozt, amit hétfőn magunkkal vittünk Miklósra. Kedden Moncsi dobozolt, szerdán ismét mentünk Miklósra, és ismét elvittünk egy nagyobb adag cuccot. Amennyi a Puntoba befért, lehajtott hátsó ülésekkel.
Csütörtöktől indult be igazán a költözés. Reggel Moncsi szüleinek "ki-tudja-hányéves-de-nagyon-sok" Wartburg Turist (kombi) személygépjárműjével (amit amúgy csak teherszállításra használnak) indultunk Budapest irányába. Szerencsére a csütörtöki napra segítséget is kaptunk: Edina, Joe és Sanyi barátaink, valamint tesóm személyében.
Első körben azokat a könnyű és nehéz bútordarabokat hordtuk le a harmadik emeletről, amelyeket anyuhoz vittünk. A Waresz rendesen meg volt pakolva, szinte úgy mint a képen látható kereklámpás. Sanyival beszéltük is, hogy a stílusos szállításhoz fel kellett volna vennünk egy-egy kalapot, illetve műbajuszt.
Mire a bútorokkal / mosógéppel / hűtővel végeztünk, Sanyinak sajnos mennie kellett. A maradék csapat pedig elkezdte a harmadikról lehordani a dobozokat / zsákokat. Fullra raktuk a Wartburgot, és tesóm C-Max-ját is. Akkor még úgy gondoltuk, hogy még egy kör a Waresszal, és kész vagyunk. Nem így lett, pedig egyik autó sem olyan a hátsó ülések nélkül hogy ne legyen benne hely.
Végülis még csütörtökön csináltunk egy kanyart a Waresszal. Aztán pénteken kettőt. Szombaton is egyet. Hihetetlen de szombat délutánra tudtuk teljesen kiüríteni a lakást. Pedig nem volt palota a harmadik emeleti 29 négyzetméteres garzonlakás. Most láttuk csak igazán, hogy a nagy beépített szekrény, amit 2 éve csináltattunk, mennyi cuccot képes volt elnyelni.
Végül csak vasárnap maradt rá, hogy a dobozokat Miklóson elrendezzük / kiürítsük. Annyit sikerült elérni estére, mire Moncsi családja hazajött a horvátországi útról, hogy a nappaliban csak 2 doboz maradt. Pedig előtte köldökig volt rámolva a szoba úgy, hogy csak egy keskeny folyósón lehetett közlekedni a dobozok és zsákok között.
Moncsi szobájában (illetve most már a mi szobánkban) jelenleg vékony folyósó sincs, hanem nagyjából át kell ugrani/lépni az út közepén lévő holmikat. Legalább két hét lesz, mire sikerül valami rendet vágni a szobában.
A költözés nem csak a végeláthatalnak rámolást tartogatta számunkra, meg kell bírkózni egy másik tényezővel: az utazással.
Moncsinak nincs nagy különbség, kb 10 perccel utazik többet mint Kőbányáról. Nekem már durvább. Ugyebár eddig túlnyomórészt autóval jártam. Úgy kb 30 perc volt a menetidő. Ha bringára pattantam, akkor 50.
Ma jöttem először tömegközlekedéssel Miklósról. A Szigetszentmiklós - Aquincum táv leküzdéséhez kereken 120 percre volt szükség. 2 óra. Meg majd délután ugyanennyi lesz hazafele is. Kemény. Azt hiszem egy pár DVD-t le kell majd konvertálnom kis felbontásúra, hogy út közben a Mio PNA-n filmeket nézhessek. Majd meglátjuk hogy ha a bringát is bevetem, akkor mennyivel csökken / nő a menetidő.
Záró mondatként engedjétek meg, hogy ezúton is megköszönjem Edinának, Joenak, Sanyinak, és végül- de nem utolsósorban tesómnak az általuk nyújtott segítséget!
