Mozgalmas hétvégénk volt. Barátaink látogattak meg minket. Nyuszi és Isti Almásfüzitőről, Bettyke és Bálint pedig Káldról.
Nyuszi, Isti és Bettyke pénteken érkeztek. Sajnos Istire ismét rászakadt a munka és néhány tonna burgonya, de azért este tíz után sikerült elindulniuk. Így hát úgy hozta a sors, hogy a szombati nap első perceiben találkoztunk velük a Budaörsi madaras áruház parkolójában. Mindenki fáradt volt, de annyira jó volt őket újra látni! Markolászták a RedBull-os flakonokat, látszott rajtuk, hogy nem aludni jöttek. Mondtam is Moncsinak, hogy nem jó jel, ha Bettykénél RedBull van, amúgy is tele van energiával a csajszi :).
Elindultunk hát hazafelé, de tekintettel arra, hogy éjfélkor nem nagyon van forgalom, és a város is szép szokott lenni, egy hirtelen ötlettől vezérelve a Citadella felé vettük az irányt. Csodás ilyenkor a kilátás a Szabadság Szobortól, és a levegő is tiszta volt. Gyönyörű volt a város fentről, de valami hiányzott... Aztán belémhasított a felismerés: Semmi nincs kivilágítva... Még a Szabadság Szobor sem.. A vár sem... A Nemzeti Színház és a hidak sem... Ettől kicsit szomorú lettem. Szerettem volna nekik teljes pompájában megmutatni a várost, és ez nem sikerült. Biztos ami biztos, mentünk egy kört a rakparton. Fel egészen a Margit Hídig a pesti oldalon, majd a budain vissza a Lágymányosi Hídig, majd úgy haza. Persze mondanom sem kell, hogy még a Parlament sem volt kivilágítva. Sosem láttam még ennyire sötétnek a fővárost. Mindegy, biztos a recesszió miatt kell spórolni a kivilágításon...
Fél kettő körül értünk haza, és 2 üveg fehérbor mellett beszélgettünk egy kicsit. Körülbelül négykor tértünk nyugovóra, hogy kis alvás után ismét élvezhessük egymás társaságát.
Szombaton elmentünk a telekhez, megmutattuk nekik hogy merre is tervezzük a jövőnket. Úgy láttam, mindenkinek tetszett a hely, és ennek nagyon Örülök. Ez egyfajta megerősítés számunkra, hogy igen, AZ AZ a hely, ahol élni szeretnénk. A telekről visszafele beugrottunk a munkahelyemhez, sétáltunk egyet a parkban és a dunaparton, majd az Aréna Plaza felé vettük az irányt. A terv az volt, hogy kajálunk valamit, majd beülünk egy 3D-s filmre az Imax-ba. Bettyke "kedvéért" Burger King-be mentünk, de pont Ő volt az, aki nem bírt ellenállni a kínai kajának. A 3D mozira sajnos már nem maradt időnk, sietnünk kellett az E-Klubhoz, a láthatatlan kiállításra. Mi már voltunk Moncsival egyszer, és nekünk nagyon tetszett. Elvittük hát barátainkat is. Annak külön Örültünk, hogy ismét Feri vezetett végig minket. Ő az a világtalan srác, aki ősszel is végigvitt minket, mikor csak kettesben voltunk Moncsival. Mondta is, hogy emlékszik a hangunkra. Nem semmi figura. Isti megkérdezte tőle, hogy mi a hobbija. A válasz megdöbbentő: szeret motorozni, és biciklizni. Pici fényt lát, így barátjával Simsonnal csapatnak a földúton, úgy hogy Feri megy hátul, és követi az előtte lévő motorra szerelt lámpát. Bringázásnál még durvább a szituáció. Apukája teker elől az országúton, ő megy utána, és a gumi hangjából tudja, hogy merre kell mennie. Hihetetlen.
A kiállítás után a közeli benzinkúthoz mentünk, ekkor csatlakozott hozzánk Bálint. Hazavittük a társaságot, majd rohantam a cukrászdába Nyuszi szülinapi tortájáért. A cukrászdából rohantam a Tortuga étterembe, majd onnan haza. Mire hazaértem Moncsi már megrendelte a Taxit, és indulhattunk vacsorázni.
A Tortuga étterem nagyon jó hely. Most voltam ott először, és azt kell mondjam, minden várakozásomat felülmúlta. Aki teheti, látogasson el. Isteni a strucchús és a mézes málnapálinka! Vacsora lezárásaként kihozták Nyuszi tortáját, rajta a 25 gyertyával és a tüzijátékkal.
Éjfél előtt nem sokkal indultunk tovább. A Gödörbe indultunk, de a beugró borsos ára és a fellépők miatt inkább elsétáltunk a Morrison's-ba. Nekem nem voltak jó élményeim a helyről, de végül is nagyon jól éreztük magunkat. Sokkal jobb volt, mint amikor utoljára jártam ott. Beszélgettünk, italozgattunk, majd azon kaptuk magunkat, hogy ki akarnak rakni. A hely ugyanis csak negyed ötig van nyitva :). Fél öt körül hazaértünk, én hulla voltam, bedőltem az ágyba. Bálint akkor kezdett felélénkülni, és mint kiderült Nyuszival és Moncsival még reggel hétig dumáltak. Jól bírják.
Vasárnap sajnos Bettyéknek el kellett menniük délelőtt, mert más pesti barátaik is várták őket - ebédre. Azért is kár, mert így nem tudhatták meg, Moncsi milyen isteni kaját főzött. Marha Bourguinon a neve, és nagyon finom :).
Délután aztán Istiék is elindultak hazafelé. Sajnáltam hogy vége a hétvégének. Jó volt újra látni őket, beszélgetni, szórakozni. Remélem hamarosan újra találkozunk. Talán április 25-én, színházlátogatással egybekötve. Akkor majd belefér a 3D mozi. Már várom.
