Mi is jellemezne jobban egy hétfői napot, mint azok a gondolatok amelyek mindenki fejében ott motoszkálnak: megint munka, fárasztó nap, stb.
Ezek a gondolatok teljesen igaznak bizonyultak az én hétfői napomra is, egy kicsit megspékelve. Hétfő, munka. Viszont a nagy hajtás ellenére túl sok dolgom sajnos nem volt a munkahelyemen. Tudom, ennek mások örülnek, de én kevésbé bírom ha nincs mit csinálni.
Szerencsére a délelőtt során két dolog is segített abban, hogy jobb kedvem legyen. Az első dolog az volt, hogy gtalk-on Sanyi barátommal beszélgettünk, és felvetődött egy esetleges sörözés lehetősége. Nem nagyon akartunk halogatni egy ilyen alkalmat, így meg is beszéltük, hogy este találkozunk. A másik - nagyobb hatásfokú - kedélyjavító tényező, hogy a földhivatallal beszéltem telefonon, és ígéretet kaptam rá, hogy a hét első felében meglesz a telekre a tulajdoni lap. Végre. Remélem jövő hétre össze tudjuk hozni a szerződéskötést.
A délutáni munkahelyi "várakozás" után Moncsival negyed hatkor találkoztunk az Árpád Hídnál, ahonnan együtt mentünk a tervezőnköz. Úgy néz ki, összeállt a ház alaprajzi terve, már csupán egy zuhanyzó - wc kombót kéne átrakni valahova. 2 órán keresztül néztük a terveket, de nem igazán jutott eszünkbe semmi jó megoldás, így aztán abban maradtunk, alszunk rá párat, aztán friss fejjel ismét elgondolkozunk a lehetséges elhelyezéseken.
Fél nyolckor célba vettük a kőbányai nagypostát, hogy két levelet feladjunk. 19:40-re értünk oda, 20:15-kor jutottunk ki. Hatalmas, kígyózó sorok, és mindösszesen két ablak volt nyitva. Persze hátul jöttek-mentek a "hölgyek", de még egy vagy két ablakot luxus lett volna kinyitni. Egyre jobban utálom azt a postát.
Miután nagy nehezen sikerült feladni a leveleket, elvittem a kocsit a parkolóba, és bringára pattantam, hogy elinduljak az esti sörözésre. Még jó hogy előtte betettem a táskámba a defektjavító spray-t, mert ismét szükségem volt rá. Sanyival a Népligetnél találkoztunk, ott már éreztem, hogy kicsit furán viselkedik a bringa hátulja. A Lurdynál lévő kúthoz még be tudtunk gurulni úgy, hogy testsúlyomat az első villára helyeztem. Felfújtuk hát a lapos gumit, és egy ideig úgy is tűnt, rendben lesz minden. Találtunk egy helyet, ahol ittunk pár sört. A sörözés végére a hátsó kerékből teljesen eltűnt a nyomás. Elővettem hát a defektjavítót, és immár rutinosan belefújtam a habot a kerékbe. Elbúcsúztunk, majd kényelmesen hazatekertem.
Csütörtökön bringával akartam dolgozni jönni. Valószínűleg a hab addigra összeesik a gumiban, így újra használhatatlan lesz a bicaj. Mindenesetre ma lecsekkolom, ha kicsit laposabb, ráfújok. Hátha.
