Költözés, költözés, költözés...

Hát eljött a nap, mikor rámolunk, dobozolunk, 28-at fordulunk óránként a harmadik emelet és az autó között. A vevő bankjától a pénz bármelyik pillanatban megérkezhet. Költözni kell.

Költözni kell, de valahol örülök is neki. Ennyivel is előrébb vagyunk. Ha más szempontból nézem, akkor meg hátrébb. Szigetszentmiklósról Óbudára járni nap-mint-nap dolgozni nem lesz egyszerű. Főleg nem tömegközlekedéssel. És az autót bizony le kell tenni mert spórolni kell. Gyűjteni kell az erőt és a pénzt az építkezéshez. Autóval napi 70 kilométert kellene megtenni, és ahogy ismerem Szigetszentmiklós és Budapest közlekedését, egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy előbb beérnék kocsival, mint BKV-val. Persze itt nem a buszokra kell gondolni, hanem a kötöttpályás közlekedésre. HÉV, Villamos.

Szóval dobozolunk. Vasárnap délután sikerült beszerezni 8db banános- és több kisebb dobozt, továbbá böszme fekete szemeteszsákok várják hogy ruhákkal tömjük ki őket. Tegnap már egy adag könyvet / iratot ki is vittünk Miklósra. Ma este ismét dobozolás következik, és egy újabb adagot kiviszünk szerda este. Csütörtöktől pörgősebb lesz a dolog, reggel a Punto-t kinthagyjuk Miklóson, és a kombi Wartburggal indulunk Budapest felé. Igazi igás ló, fér is bele cucc rendesen.

Tervek szerint hétvégén minden olyan dolgot elviszünk a lakásból, amit ketten elbírunk. A bútorokhoz kell majd némi segítség, de jelenleg a budapesti baráti társaság Balatonon lógatja a lábát. Tesómnak persze mondhatnám, hogy jöjjön, de attól tartok, hogy ketten se mennénk semmire. Lehet hogy megvárom a jövő hét elejét, és segítségül hívok még pár barátot.

Aztán a költözésen túl ott van millió adminisztrációs feladat. Lakcímet, postázási címet átiratni megannyi hivatalban, lakcímkártyát csináltatni, a vevővel kézenfogva elmenni az ELMÜ-höz, a közös képviselőhöz, a távhőszolgáltatóhoz.

Lesz mit tenni. Így aztán - hogy Volker barátom szavaival éljek:

Kedves hipotetikus olvasó, ne lepődj meg ha esetleg 2 hétig nem lesz újabb poszt.