A nyár utolsó hétvégéje rövid, mindössze egy napos volt. Istiékkel azonban úgy döntöttünk, 3 naposra nyújtjuk, és ezt a három napot Szegedtől nem messze, Mórahalmon töltjük.
Csütörtökön este indultunk Mórahalom fele. Istiékkel az M5-ösön az Inárcsi pihenőnél találkoztunk. Gyors pacsizás és energiaitalozás után autókba szálltunk, a kilométerórát ráállítottuk a 130-as értékre, és suhantunk Szeged irányába.
Út közben Kecskeméten megálltunk vásárolni. Vettünk némi rágcsálnivalót, és pár üveg bort. Este kilenckor érkeztünk meg Mórahalomra. Vendéglátóink - Tünde és Gábor - nagyon barátságosan, pálinkával, borral, süteménnyel vártak bennünket. Bár Tünde pénteken dolgozott, Gáborral késő éjszakába nyúlóan boroztunk és beszélgettünk. Ez az este volt a legdurvább a három közül: fél ötkor tértünk nyugovóra.
Pénteken 9 óra körül keltünk. Elmentünk reggelit vásárolni, megreggeliztünk, kicsit regenerálódtunk. Kora délután elmentünk a helyi fürdőbe, ahol nagyon sok féle medence és igényes kialakítás várja a fürdővendégeket. Nagyon jól éreztük magunkat, este hatig strandoltunk. Miután rendesen kiáztunk, sétáltunk egyet Mórahalmon. Egy szimpatikus kávézóba beültünk, ettünk-ittunk-beszélgettünk, majd viszonylag korán nyugovóra tértünk, hogy kipihenjük végre az első éjszaka fáradalmait.
Szombaton a szokásos reggeli után Szeged városa felé vettük az irányt. A múzeumban megnéztünk pár kiállítást, majd ebédelni mentünk abba a halászcsárdába, ahol még 1998-ban jártam szüleimmel, és ahol apukám azt mondta, hogy ha egyszer lediplomázok, oda visszatérünk. Sajnos a diplomaosztómat apukám nem élhette már meg, így szülők nélkül, barátokkal ugyan, de újra ellátogattam a helyre.
Visszafele megkértem a többieket, hogy menjünk be a szegedi repülőtérre, mert odafele láttam, hogy egy csomó vitorlázó- és kisgép van ott. Mire odaértünk feltámadt a szél, és a vitorlázókat szépen el is vitték a placcról. Azért sétálgattunk a gépek között, csináltam pár fotót. Ekkor láttuk, hogy egy kicsi, egyszemélyes gép leszállt.
A nagy találkozás
A kisgép nem messze tőlünk parkolt le. Láttam a szárnyán a MOL logókat, és láttam, ahogy egy overallos ember kipattan a gépből.
Basszus gyerekek ez szerintem Veres Zoltán... - mondtam a többieknek.
Aki esetleg nem tudná kiről van szó, annak ajánlom a www.vereszoltan.hu weboldalt. Zoltán műrepülő Európa-bajnok, és többszörös Guiness-rekorder.
Az overallos alak bezárta a gépet, és egy táskával elindult az irányótótoronyba. Közelebb lépdeltem a repülőgéphez és fotózni kezdtem. Valóban, a pilótafülke alatt ott volt a felirat: "Zoltán Veres, HUN".
Alig csináltam pár képett, a pilóta már jött is vissza. Nem bírtam ki, hogy ne szólítsam meg:
- Jó napot, már indul is?
- Igen, sietek, mert megázunk.
- Azért egy fényképet szabad csinálnom gyorsan?
- Persze, ha valóban gyors lesz :)
(katt...)
- Köszönöm, jó lett a kép!
- Ha előre tudtam volna, megcsináltatom a hajamat :)
- Ugyan, elég lesz ha csinál egy kést a fű fölött - vetettem oda viccesen
- Hát nem tudom, félek hogy kilötyög a 6 liter bor hátul :)
Íme a kép, amit lőttem:
Becsukta a kabintetőt, és elindult a kifutó irányába, közben még ránk mosolygott, és integetett. Nagyon közvetlen és barátságos embernek tűnt. Egy darabig várakozott a felszállás előtt, majd felbőgött a motor és a kis gép a levegőbe emelkedett. Alig lehetett 1-2 méter magasan, egy éles fordulóval felénk vette az irányt.
Ezt nem hiszem el, meg fogja csinálni a kést... Meg fogja csinálni, meg fogja csinálni, igeeeeeen, wáááááááááááá, kurva jóóóóóóóóóóóóóó....
És megcsinálta. Bekapcsolta a füstöt, és tőlünk pár méterre elrepült késben. Nem tudom leírni az élményt, amit ezzel okozott. A kedvemért - kedvünkért, bemutatott egy figurát. Hatalmas élmény volt. Ott ugráltunk négyen a füvön mint az idióta tinik a Tokyo Hotel koncerten. Állat volt.
Aki esetleg nem ismerné a kés manővert, Veres Zoltán előadásában megnézheti:
Szombat este ismét borozgattunk, beszélgettünk. Vasárnap reggeli után hazafele vettük az irányt. Eltelt a három nap, három éj, de nem bánom. Azt hiszem feledhetetlen élményekkel lettünk gazdagabbak.
