Új telefont vettem. Szép is, okos is. És az ember ilyenkor szembesül vele, hogy az addig használt és szeretett telefonja tulajdonképpen mennyire elavult. Na nem mintha a telefonáláson és sms íráson túl túlságosan kihasználtam volna az eddigi telefonok képességeit. Most sorra veszem eddigi mobiljaimat. Nézzük az evolúciót.
Anno, ha jól emlékszem 1998-ban volt először mobilom. Akkoriban az ember - főleg 18 évesen - ha lehet, nem vette elő a telefont. Kérkedésnek számított. Cikinek éreztem, ha az utcán mentem és megcsörrent. Aztán szépen lassan, ahogy én, úgy a társadalom is befogadta a "bunkofon"-okat.
Az első telefonom egy Nokia 3110-es volt. Akkoriban nem számított elavultnak a pontmátrixos, monokróm kijelzőjével. A telefon jól üzemelt, azonban igazán megszeretni nem tudtam. Tesómnak mindig újabb és újabb Nokiái voltak, mindegyiket kézbevettem, kipróbáltam, de igazán egyik sem nyerte el a tetszésemet. Talán ekkor dőlt el, hogy nem vagyok meghatódva attól, ha meghallom: "Nokia". Sőt, talán még némi ellenérzést is kivált belőlem a bűvös szó. Nem mintha a Nokia telefonok nem lennének jók. Egyszerűen nekem már nem állnak kézre, és bár eléggé okosok, a menüszerkezetük nekem kicsit fura. Másnak meg az a természetes. Ki mihez szokott.
Aztán egyszercsak elkezdték reklámozni a Motorola Timeport-ot a TV-ben. Emlékszem, két éves hűségnyilatkozatért cserébe 30.000 forintért vásároltam meg. Ez volt körülbelül 2000-ben. Akkor még olcsónak is számított, és cserébe volt rajta infra port, és lehetett vele WAP-olni. Ezt a telefont használtam anno infrás notebookkal netezésre Szelidről, mikor úgy hozta a szükség.
Motorola Timeport. Ez volt az a telefon, amit szívből gyűlöltem. Hiába az infra, a wap, hiába adtak hozzá headset-et, meg övcsipeszt. A telefon egyfolytában lefagyott. De ami a leggyűlöltebb tulajdonsága volt: ha SMS-t kaptam, nem volt képes rá, hogy kiírja a feladó nevét. Csak és kizárólag a telefonszámot közölte, és ha az ember nem tudta fejből a számot, akkor úgy kellett kikeresni a telefonkönyből, hogy vajon ki is küldte számunkra az üzenetet.
Alig vártam hogy leteljen a 2 év, máris új telefon után néztem. Hamarosan meg is lett a kiválasztott: Sony Ericsson T300. Színes kijelző, ajándék headset, ajándék fényképezőgép, amit a telefon aljához lehetett csatlakoztatni. A kamera 640x480-as felbontású képeket tudott csinálni, pocsék minőségben. A kamera memóriájában körülbelül 5 kép fért el, es a telefonéban sem sokkal több. Így aztán infra porton keresztül rendszeresen át kellett tölteni a képeket a notebookra, ami eléggé időigényes folyamat volt. Így aztán a kamera rész bekerült a fiókba.
Ez volt az a telefon, ami a Sony Ericsson márkát megszerettette velem. A menürendszert mintha direkt nekem találták volna ki. 3 évig használtam a telefon, és végül csak azért cseréltem le, mert a hűségpontokat beszámítva ha jól emlékszem 6 ezer forint körüli összegért megvettem egy újabb modellt.
Ez volt a Sony Ericsson K510. Akkoriban vettem, amikor a NavNGo-nál kezdtem dolgozni. Hatezer forint, és ajándékba adtak hozzá egy bluetooth headsetet is. Akkoriban csak a headset többe került volna. Ebben a telefonban bluetooth, infra is volt. A beépített email klienst is használtam néhány alkalommal. Nem csalódtam a márkában sem, még jobban elköteleződtem a Sony Ericsson készülékek mellett. Több mint három évig szolgált a telefon, és bár megkopott az idők során (és több nadrágom zsebét is megkoptatta), nagyon szerettem. Aztán utolérte a joystick-os Sony Ericssonok mumusa. A joy egyre nehezebben reagált, a vége fele már kínszenvedés volt a telefonkönyben kikeresni egy-egy nevet. Így hát megszületettett a döntés: új telefonra van szükségem.
Sony Ericsson W705. Maradtam a jól bevált márkánál. Eleinte egy egyszerű telefont szerettem volna, de egyszerűen csúnyának tartottam azokat, amelyek a kínálatban szerepeltek. Moncsinak bevállt a walkman-mobil, így én is ilyen mellett döntöttem. Huszonháromezer forint volt. Gyönyörű, nagy kijelzőjű készülék. Ebben már Wi-Fi is van, így akár ingyen netezhetek is rajta ha van a közelben hotspot. A hozzá kapott stereo fülhallgató - ami egyben headset is, remekül szól. Még csak rádiót hallgattam vele, de egyszerűen elképesztő, hogy egy fülbe-, illetve agybadugós kis hangszóró milyen tiszta hangokat, milyen telt mélyeket képes kiadni magából.
A szolgáltatások között ott van a lépésszámláló, a rázással való hangerőszabályozás / trackléptetés, google maps, amely cellainformációk alapján mutatja jelenlegi helyzetünket (és ráadásul meglepően pontos volt mikor próbáltam), videotelefonálás, és megannyi hasznos vagy érdekes dolog.
Amin a legjobban meglepődtem: van rajta SIP kliens. Így a VoIP fiókomat beállítva olcsón telefonálhatok Wi-Fi hálózat használata esetén.
Ezek voltak életem eddigi mobiljai. Valószínűleg ha 2-3 év múlva valaki visszaolvassa ezt a posztot, nosztalgikus érzésekkel fogja azt gondolni:
"Hja, akkor még milyen frankó volt a W705"
