Van úgy az ember - pontosabban a programozó - életében, hogy hirtelen jött, és azonnali teljesítést igénylő munka elviszi minden idejét.
Valahogy így jártam én is az elmúlt 2 hétben. Van ugyanis egy cég, akinek már régebben csináltam egy rendszert, aztán egy weboldalt, aztán elkezdtem nekik számítástechnikai szolgáltatást is nyújtani. Valószínűleg eddig elégedettek lehettek a munkával, mert ismét nekik dolgozhattam. Nos, ezt a céget leginkább az jellemzi, hogy nagyon nehezen hoznak meg bizonyos döntéseket, és ha végre sikerült meghozni azt, akkor ráébrednek arra, hogy a megoldás már tegnapra is késő lett volna. Én pedig jó szokásomhoz híven nem vagyok rest ilyenkor éjszaka ezen a megoldáson, napközben pedig a munkahelyemen dolgozni. Két dolog biztos: hogy baromira el tud fáradni az ember ebben a ritmusban pár nap alatt, és hogy ha megszületik a kislányunk, akkor bizony sutba kéne vágni az éjszakai munkavégzést.
A fáradságon túl több olyan vonzata is van az ilyen fajta munkáknak, amelyek miatt nem szívesen végzi az ember. És persze van az anyagi vonzata az ilyen fajta munkáknak, ami miatt pedig ha nem is szívesen, de lelkesen és szorgalmasan végzi az ember ezeket.
Ugyebár első körben ott a család. Moncsi szegénykém már jól tudja: cél szentesíti az eszközt, és bár fájó szívvel, de tudomásul veszi hogy jó pár nap és éjszaka fog eltelni úgy, hogy nem bújok mellé, hogy nem nézünk meg egy filmet, meg úgy egyáltalán, semmit sem csinálunk, csak a gép előtt ülök.
Anyukámnak is má' mikor megígértem, hogy előkészítem az adóbevalláshoz a dolgokat. Erre tessék, ma van az EVA bevallás határideje, és még semmi nem történt. Jó ideje ma lesz az az alkalom, mikor el tudok menni hozzá. Remélem némi beszélgetésre is marad azért idő.
Persze ezen munka miatt arra sem maradt idő, hogy a házzal foglalkozzunk. Pedig sürgősen találnunk kéne egy kivitelezőt, aki ad rá egy árajánlatot. Március itt van a nyakunkon, és nem szeretném ha hónapokat csúszna az építkezés azért, mert nincs árajánlat a kezünkben.
Most, hogy felszabadultam a tengernyi feladat alól, végre a felszínre jutok és bár kapkodva veszem még a levegőt, tudom, hogy egy nyugdtabb időszak következik, és végre olyan dolgokkal foglalkozhatok, ami igazán fontos.
