Hétvégén végre megvettük. Adélnek már van ágya is. Hosszú hetek vajúdásának záró akkordja ez. Sokáig agyaltunk, hogy vajon melyik ágy is lenne ideális: volt közöttük szép de drága, olcsó de csúnya, praktikus, de csúnya és drága.
Végül a szombati ágyvadászat alkalmával becserkésztük a zsákmányt. Még csak nem is hasolnít az eddigi kiszemeltekre. Viszont árban abszolút elfogadható, és ráadásul mindkettőnknek tetszik is. Reméljük Adél is szeretni fogja.
Szóval szombaton megvásároltuk. Szerencsére volt raktáron, így el is tudtuk hozni. A Megane-ba gond nélkül befért - bár a hátsó üléseket előre kellett billenteni. Miután hazahoztuk, egyből neki is láttam az összeszerelésnek. Nem volt vele sok gond, egyedül is elég gyorsan összeraktam, sőt, még változtattam is a konstrukción (számunkra nem megfelelő irányba nyílt az ágyneműtartó). Miután összeraktam, Moncsi ugrott neki a vizes ronggyal, és tisztára törölte.
Ha már így benne voltunk a dolgoban, akkor rendet is raktunk a szobában. Elcsomagoltuk a babakocsi azon részeit, amelyek a következő fél évben nem lesznek szükségesek (pl.: sportrész), Moncsi pedig kimosta és átválogatta a kis ruhácskákat.
A szoba így egyre inkább úgy néz ki, mint amilyen Adél érkezése utána lesz. Már csak a picúr hiányzik belőle...
