Mostanában sajnos (vagy szerencsére) elég kevés időm van arra, hogy ide írjak. Jó ideje az új vállalkozás beindításán fáradozom, és ennek remélhetőleg hamarosan meg is lesz az eredménye.
Vállalkozásba ennyi energiát még nem fektettem. És itt nem az effektív munkáról beszélek, amikor egy-egy rendszer kifejlesztésébe rakom bele az energiáimat. Olyat csinálok, amit eddig még sosem. Próbálok összerakni egy marketing tervet, ami sokkal több munkával jár, mint azt elsőre gondoltam volna. Könyveket és marketinges kiadványokat bújok, jegyzetelek, és a jegyzetek alapján megpróbálom megvalósítani a saját stratégiát. Több tízoldalnyni dokumentumot kéne még összeraknom, és közben jönnek az újnál újabb ötletek, amelyeknek a megvalósítása fontos ahhoz, hogy a többit is egyszerű legyen kivitelezni.
Mellette persze dolgozom a munkahelyen, dolgozom a vállalkozásban is. Az agyamnak nem igazán jut pihenőidő. Még ha kocsival megyek valahova, akkor is marketing előadást hallgatok az autórádión... Lassan leolvad az agyam :)
Viszont nem véletlenül teszek fel sok mindent erre a cégre. A dombházat meg akarjuk építeni, bár úgy néz ki, a szutykos időjárás miatt idén már nincs értelme elkezdeni. Így viszont nyerhetünk egy kis időt, és a vállalkozás - aminek még nem árulom el a nevét - kap pár hónapot, hogy masszív bevételt termeljen. Meglátjuk, hogy milyen eredménye lesz a marketingnek, de nagyon bízom benne, hogy pozitív.
Közben zajlik az élet, és igen fontos események történtek az életünkben. 19-én volt Adél keresztelője. Nagyon aranyos volt, csak picit sírt, aztán elaludt az akkor még leendő kereszanyja vállán. Így aztán békésen, álmában kapta meg a vizet és olajat.
Adél egyébként nagyon drága baba. Mostanában egyre többet kacag, és olyan értelmesen tud az ember szemébe nézni, hogy ki lehet találni, éppen mire gondol. Imádom a lányomat.
Hétvégén egy napot kijelöltünk "családi nap"-nak. Szombaton kirándulni indultunk Moncsival és Adéllel. Voltunk a teleknél, voltunk Pilisszentkereszten, és Dobogókőnél is. Szerencsére az idő is kegyes volt hozzánk, így jó nagyot tudtunk sétálni az őszi napsütésben. Adél is élvezte a kirándulást. A teleknél pedig megmutattam neki, hol is lesz a szobája, ha egyszer felépül a ház.
