Kedves olvasóim, ezúton egy szokatlanul rövid poszttal jelentkezem. Örömöm annyira határtalan, hogy kénytelen vagyok kiírni magamból.

Aki ismer, az tudja, hogy építkezni szeretnénk. Nem akármilyen házat szeretnénk építeni, hanem dombházat. Ok, gondolom most sokan nem tudják hogy mi az, aki meg tudja biztos arra gondol, hogy "Húúúú, a föld alá?", "Bunkerbe?". Esetleg szóba jöhet még a "Mint a vakondok?" kérdés is. De ez most mind nem érdekel.

Lényeg, hogy bementünk a tervezővel ma az illetékes építésügyi hatósághoz, hogy megérdeklődjük, egyáltalán engedélyezik-e egy ilyen "fura" épület építését. Ami először feltűnt, hogy az irodában ülő hölgyek nagyon kedélyesek, és segítőkészek voltak. Ami viszont meglepett, a reakció volt a dombházra:

- Szeretnénk ......-n építkezni.
- Rendben, mi a helyrajzi szám?
- ........, ez a telek lenne kettéosztva.
- Igen, látom még úgy is elég nagy. 20% beépíthető. Miben segíthetek még?
- Az a helyzet, hogy dombházat szeretnénk építeni.
- Jó, semmi akadálya...
- ??????, Ismeri a dombházakat? Tudja mi az?
- Persze. Semmi akadálya, egy skiccet majd hozzanak be a tervezés előtt, hogy megnézzem.
- Hát ez nagyon jó hír, köszönjük a segítségét!
- Szívesen.
 

Körülbelül ennyi időt töltöttünk bent a hatóságnál. Pedig remegő térdekkel mentem be. Attól tartottam, hogy majd győzködni kell a főépítészt, meg hogy az élő fába is belekötnek. Ezzel szemben egy nagyon kedves és segítőkész hölgy ült velem szemben, aki úgy tűnik valóban azért dolgozik ott, hogy ha kell segítsen, és nem azért, hogy minél több embert elgáncsoljon. Örülnék, ha minden hivatalban ilyen emberek dolgoznának.

Ezúton tehát a szóban forgó építésügyi hivatalnak megadom a nagy pirospontot!