Az elmúlt héten kétszer voltam bringával a ferihegyi kifutópálya mellett. Nem tagadhatom, szeretem a repülőgépeket. Olyannyira, hogy ma délután Istiékkel kimentünk, igaz most nem kerékpárral, hanem autóval.

Az autóval való utazás lehetővé tette, hogy mindenféle kényelmetlenség nélkül magammal vihessem fényképezőgépemet, és a hozzá vásárolt teleobjektívet. Emlékszem rá mikor megvettem életem első digitális fényképezőgépét. Canon A65-ös kompakt gép volt, elvittem magammal a reptérhez, de a kis Canonnak megvannak a maga határai. Az ott készült képek egytől-egyig pocsékul sikerültek, ráadásul minden gépmadár nagyon távolinak tűnt rajtuk.

Most egy Canon 350D, Canon 70-300mm teleobjektív és egy polárszűrő segítségével sikerült jó képeket csinálnom. Ráadásul elég nagy volt a reptér forgalma is, és a szélirány is nekünk kedvezett. Minden induló gép pont előttünk gurult rá a kifutóra, hogy maximális tolóerőre állítva a hajtóműveket elindulhasson. Lenyűgöző szerkezetek.

Mikor fázni kezdtünk, ismét autóba ültünk, és a földutakon megkerültük a repülőteret, hogy a 2A terminálon kimenjünk a teraszra. Sajnos a teraszt érkezésünk előtt tíz perccel zárták be. Szerencsére azért találtunk egy helyet az utcán, ahonnan egész jól belátható volt a kifutópálya egy része.

És hogy mi tette fel a koronát kis kirándulásra? Az orrunk előtt méltóságteljesen levegőbe emelkedő Boeing 747 "Jumbo Jet". Hatalmas gép, nem véletlenül érdemelte ki a Jumbo nevet.

Végezetül beszúrom az egyik képet, amit a repülő monstrumról készítettem.
A kép eredeti méretben itt tekinthető meg.