Hétvégi időtöltésnek a Geocaching-et választottuk. Ennek a levét éppen most isszuk. A lakás úszik, rendet kéne vágni. Hétvégén "nem volt rá idő".
Merthogy szombaton reggel a szokásos kávé után elkezdtem kinyomtatni a korábban gyűjtött, felkeresésre váró pilisi geoládák adatait. Túristatérképpel, cakk-pakk. Dél is volt már, mire elkészültünk annyira, hogy elinduljunk. Utolsó percben jutott eszembe: Joe és Edina a hőgyészi caching után mondták, hogy lenne kedvük eljönni a pilisi túrára. Felhívtam hát Joe-t. Épp jókor. Akkor értek haza, és lefekvés előtt álltak. Az elmúlt napokat Londonban töltötték. Megbeszéltük hát, hogy egye fene, elnapoljuk vasárnapra a ládázást.
Miután leraktam a telefont, kicsit üres volt minden. Már rákészültünk, hogy elinduljunk a kincsvadászatra, és most ott álltunk teljes harci szerelésben. Akkor most mi legyen? Végülis rövid tanakodás után úgy döntöttünk, keresek néhány ládát Pécel körül, és felkutatjuk azokat szombaton. Ha már nekiindultunk. Vasárnap meg irány a Pilis Joeékkal.
A szombati nap igen eredményesre sikerült. Az öt ládából négyet sikeresen megtaláltunk. Olyan szempontból viszont nem nevezhető sikeresnek, hogy a "rövid, gyors ládázás"-ból este fél kilencre értünk haza. Takarítani így már nem volt erőnk.
Vasárnap is 9 óra után ébredtünk. Kávézás, hajnyírás, kis rendrakás, vásárlás, szendvics készítés. Elvileg kettőre kellett volna Joe-ékhoz mennünk, de fél három lett belőle. Persze még náluk is tököltünk kicsit, úgyhogy három után indultunk el. Joeék autójával mentünk. Tekintettel arra, hogy kicsiny kocsimban mind a két ablakemelő megadta magát, és a klíma sincs éppen a helyzet magaslatán. De az autóval kapcsolatban majd szerintem írok egy másik posztot.
Szóval alapból késve indultunk. Először a telekhez mentünk kicsit szétnézni, majd kinéztük a Pesttől legtávolabbi pontot. Az volt a terv, hogy onnan haladunk majd visszafelé. A koordinátát elég gyorsan meg is találtuk, azonban a ládát nem. Hűlt helye volt. Megcéloztuk tehát a következő ládát. Ebből viszont túrázás lett. Hegyre fel - hegyről le. Először abszolút rossz úton indultunk el, de későn vettük észre. Másodjára már talán a jó úton, azonban a GPS szerint inkább távolodtunk a ládától minthogy közeledtünk volna. Ráadásul el is áztunk, így megszavaztuk, hogy hagyjuk ezt a ládát a francba, menjünk tovább az Üvegtigris-hez, azt a ládát csak megtaláljuk. Ahogy a kocsi fele baktattunk, elállt az eső és kisütött a nap. Egy aranyló búzatábla felett megjelent egy hatalmas szivárvány. Gyönyörködtünk benne egy darabig, majd tovább indultunk.
Szerencsére az Üvegtigrisnél körülbelül 2 perc keresgélés után megtaláltuk a ládát, így némi sikerélménnyel is gazdagabbak lettünk. Ekkor már este 8 volt, de minimum még egy ládát meg akartunk keresni. Felmentünk tehát Pilisszántó fölé a "Pilis Szent Keresztje" nevű ládához, amit egy rövid séta után sikerült becserkészni. Egyébént a hely csodálatos, tele van energiával, és a panoráma le nem írható. Ott áll "A kereszt". 12 méter magas, 6 méter széles. A kereszt alól a legszebb a kilátás. 20:55-öt mutat az óra, erősen sötétedik. A környező településeken és a távolban látszódó Budapesten is egyre jobban láthatóvá válnak a fények. Csodaszép. Ezért a panorámáért már megérte elindulni otthonról!
10 óra után értünk haza, kissé csalódottan. 50%-os találati arány. Úgy néz ki, ha négyesben megyünk ládázni, ez a sztenderd eredmény. Mint Hőgyészen. Az első ládának lába kél, és a végeredmény 50%.
Lelkesedésem nem lankad. 4 ládára vagyok attól, hogy én is rejthessek. Persze ez újabb fejtörést fog okozni. Vajon mi lenne a jó hely egy láda számára???
