Az elmúlt hetekben sajnos nem volt időm rá, hogy írjak a blogomba - és már voltak akik ezt szóvá is tették. Ugye magatokra ismertek? :)
Szóval eléggé húzós időszakon vagyok túl. Egyrészt a munkahelyen is vészesen közelített egy határidő, másrészt pedig egyéb teendőim is fejem fölé tornyosultak. Az elmúlt pár évben szerintem egyszer sem voltam ilyen szinten elhavazva, mint ezekben a hetekben. Nézzük hát, mi minden történt - már amennyire vissza tudok emlékezni.
Szelidi zárás
Október 23 - hosszú hétvége. Kihasználtuk a 3 napot és lementünk a nyaralóba. Általában november elsején szoktunk vízteleníteni a nyaralóban, de miután már előre tudtuk, hogy azon a hétvégén családi programunk lesz, a zárást egy héttel korábbra hoztuk. A fiúk közül mindenki lent volt, a lányok közül viszont kizárólag Moncsi képviseltette magát.
Pénteken Olivérnél ebédeltünk, aki nagyon frankó kolbászt sütött. Az, hogy Moncsi alapvetően nem szereti a sült kolbászt, de ebből mégis bőségesen evett, jól mutatja azt, hogy mennyire finom volt. Estére átjöttek hozzánk a srácok, nálunk iszogattunk és pókereztünk.
Szombaton Zsombi főzött a brigádra. Ezen a napon gerslis csilisbab volt a menü, Zsombi jó szokásához híven bográcsban - fatüzeléssel. Degeszre ettük magunkat. Kaja után egy fél órára ismét beugrottak hozzánk a barátok - ezúttal egy kis sült gesztenyére, ami viszont - valószínűleg a gesztenye kifogásolható minősége miatt - nem sikerült túlságosan fényesen.
Vasárnap délelőtt tesómmal víztelenítettük a nyaralót, majd elindultunk hazafele.
Telek és ház
A telek végre a nevünkre került és erről megkaptuk a hivatalos értesítést is. Azért nem semmi, hogy a telek megvásárlása 11 hónapig tartott. Nem hiszem, hogy rajtunk kívül még sok olyan ember van, aki kivárta volna ezt az időszakot. Mi viszont kivártuk. Végülis sokkal előrébb akkor sem lennénk ha már megvettük volna a telket korábban, hiszen most készültek el a ház végleges tervei is. Az engedélyezési tervet szerettem volna a héten bevinni az építésügyi hatósághoz, de sajnos az akut időhiány ebben is megakadályozott. Sebaj, majd szerdán beviszem, ezen a pár napon már igazán nem múlik semmi.
Persze közben mindenki azzal riogat, hogy mennyibe is fog kerülni a házat felépíteni. Repkednek a család részéről a 40-50 milliós saccolások, amit azért erősen túlzásnak érzek. Főleg úgy, hogy meglátogattunk egy velünk nagyjából egykorú srácot, aki most építi dombházát. Nem kicsi az a ház sem, a srác elmondása alapján 130m2,bár ez lehet hogy bruttó, és a nettó pedig valahol 100 körül van. A lényeg, hogy a srác 15 millióból ki akarja hozni a házat kulcsrakészen, és úgy tűnik sikerülni is fog neki. Kaptunk is tőle egy-két tippet, hogy min lehet sokat spórolni. Csak egy példa: mi bontott téglát akartunk vásárolni mert az csak 40 forint, tehát lényegesen olcsóbb mint az új tégla. A srác az új téglát szerezte 27 forintért. Azt hiszem érezhető az árkülönbség.
Friss Ubuntu a notebookon
Október végén megjelent az Ubuntu Linux friss, 9.10-es verziója. Az Ubuntuval kapcsolatban eddig csupa kellemes meglepetést ért, ezért nem haboztam most sem frissíteni a rendszert. Bár ne tettem volna. Azóta a notebookon olyan lényeges dolgok nem működnek, mint például a hangerőszabályzás, a szöveges konzol, vagy hogy ha lecsukom a gépet, akkor kerüljön standby állapotba. Persze a hibernálás sem működik, úgy most sűrűn kapcsolgatom a gépet ki és be. Hurrá. Hatalmasat csalódtam most az Ubuntuban, de remélem hogy hamarosan egy javító frissítéssel megoldódnak a gondjaim. Közben már arra is gondoltam, hogy valahogy utánajárok miért nem működnek ezek a dolgok az új verzióval, és magam javítom őket. Csak hát mint tudjuk: ehhez is idő kellene.
Találkozó az Andersenben
Végre valahára sikerült összehozni egy sörözést Kálmánnal és Volkerrel. Régóta nem találkoztam már velük, úgyhogy időszerű volt a találkozó. Szerencsére Gábor is lent volt, és bár láthatóan teltház volt, mégis helyet tudott foglalni az asztalunknál. Jót beszélgettünk, kajáltunk nagyon finom brassóit, és fogyasztottunk ágyas-mézes pálinkát és csapolt búzasört is szép számmal (Kálmán nem búzasört ivott, hogy az ő szavaival éljek: biztos "töri a pofáját").
Balázs már 10 óra körül elindult hazafelé, mi Kálmánnal és a közben érkező Daniékkal még maradtunk egy fél órát.
Végülis Gábor jóvoltából autóval kerültem haza - ezúton is köszönöm neki!
Hát ezek voltak az elmúlt pár hét eseményei. Remélhetőleg a következő hetekben több időm lesz, hogy beszámolhassak életem törénéseiről
