Ma reggel, 8 órakor találkoztunk a földmunkát végző (és később majd az építőanyagot is szállító) cég emberével. Gyors eligazítás, majd a szintek mérése után, 9 óra magasságában a két munkagép ráhajtott az addig érintetlen telekre.

Úgy néz ki, holnapra készen lesz a földmunka első fázisa. Közben a villanyszerelőkkel is találkoztunk, épp rakták le az oszolopot, amin majd az ideiglenes mérőállás lesz.

Meg kell hagyni, igen fura pillanat volt amikor a gép először markolt a földbe - és ugyanazzal a mozdulattal a szívembe. Erre a pillanatra vártam lassan két éve. Persze nagyon jó érzés volt végre ezt látni, de ugyanakkor nagy teher fog a vállamra nehezedni. Precízen, pontosan kell összehangolni a munkálatokat és az anyagszállítást.

És persze mostantól fogom nagyon sokszor hallani fejemben a pénztárgép csilingelését, ahogy százezresével kerülnek ki a forintok a zsebünkből, hogy házunk egyes részeiben végre betölthessék a nekik szánt szerepet.